Járművek
Galaktikus Köztársaság
AT-TE:
Iszonyú erős páncélzata és tűzereje van előle egy ellenség se bújhat el. Azonban nagyon lassú nehezen manőverezhető úgyhogy a gyors egységek könnyen elmenekülhetnek előle.
IFT-T Hover Tank:
EZ a tank az erős fegyverzet sebesség és manőverezhetőség közös kombinációja, ha támadásba lendül nagyon nehéz leállítani. Általában egységek támogatására szokták használni.
AT-RT:
Minden tekintetben az AT-ST elődje. Páncélzata és fegyverzete gyengébb. A vezetőjét pedig nem védi semmi ezért egy pontos találattal kilőhetjük.Főleg felderítéseknél szokták használni de csatában is megállja a helyét.
Anakin's Starfighter:
Ez egy gyors jól manőverezhető hajó. Páncélzata gyenge ,de az ellenséges hajókat egy pillanat alatt lelövi.
ARC 170 Starfighter:
Ez a hajó az X-wing elődje. Páncézata, tűzereje és manőverezhetősége félelmetes ellenséggé tudja tenni.
LAAT:
Ez a hajó nagyon alkalmas légi támogatásnak, mert nagyon könnyen megtisztítják a terepet a droidoktól. jó erős a fegyverzete egységeket is szállít, de nagyon könnyen lelövik a vadászok.
Szeparatisták
Spider Walker:
Bár ezeket a 12 méter magas acélszörnyeket eredetileg szárazföldi és légi járművek elleni harcra tervezték, félelmetes tűzerejük a gyalogsági csapatokkal szemben is remekül hasznosítható. Míg a törpe pókdroidok elsődleges feladata a kutatás és felderítés, nagyobbacska testvéreik létrehozásának egyetlen célja maga a pusztítás volt. Az önvezérlő pókdroidok már megjelenésükkel is félelmet keltenek ellenségeik körében. Hatalmas méretük részben a pszichológiai terrort, részben pedig duplikált harcászati bevethetőségüket szolgálja. A négy, vaskos, oszlopszerű lábon mozgó harci droid normál magassága mintegy 8 méter. Ebben a helyzetben a gömbtest a lábszártagok szintje alá süllyed és a fedélzeti fegyverek lefelé, a felszínen mozgó járművek vagy a gyalogsági csapatok ellen irányíthatóak. Másik esetben a gömbcsuklókon mozgó, hidraulikus támaszelemek kiemelik a testet a lábtagok magassága fölé. A pókdroid fegyverei ilyenkor elsősorban az alacsony és közepes magasságban közeledő légi célok ellen irányulnak. Ez a kétféle felhasználási lehetőség szükségtelenné tette, hogy a Testület droid hadseregében más egyéb támadó fegyvereket is szolgálatba állítsanak. Ez egyfelől roppant költségkímélő megoldás, másrészt egyszerűbbé teszi a bevetések megtervezését és a harcba induló technikák működésének összehangolását. A droid; nagy méretéből adódó, tetemes önsúlyának csökkentése miatt a nyolc méteres lábszártagokat nem fémből, hanem egy speciális, nagy szilárdságú műanyagból készítették. A mozgás és könnyed manőverezés további elősegítése érdekében a széles, lapos talpak fölött, mind a négy lábban antigravitációs emelőket építettek. Ezekre még a könnyített járótagok alkalmazása mellett is szükség volt, hiszen a robot gömb alakú, páncélozott testmagjának súlya szintén jelentős. A gravitációs emelők és a könnyű lábtagok kombinálása végül olyan jól sikerült, hogy ezek a harci monstrumok méretüket meghazudtoló sebesség elérésére lettek képesek szinte bármilyen talajviszonyokkal rendelkező csatamezőn. Az önvezérlő pókdroidok egyetlen hibája, hogy túl hangosak. A támaszelemeket mozgató szervómotorok baljós nyikorgása már messziről elárulja közeledtüket.
AAT Hover Tank:
Ezt a tankot előszeretettel használják, mert erős fegyverzetével mindenütt megállja a helyét és erős páncélzata van.
Armored Tank:
Kashyyyk-on használták ezt a tankot. Fegyverzete csak más járművek ellen jó. A páncélzata meg elég sokat kibír.
Hailfire:
A Hailfire tankok hadrendbe állításának eredeti célja a Bank érdekvédelmének biztosítása volt. A Klán igazgatótanácsa úgy vélte, hogy e droidok rakétáinak tűzereje kellő és elégséges nyomatékot adhat fizetési felszólításaik szigorú hangvételének. Kicsit ironikus hogy, most a Szeparatisták soraiban egymással vállvetve küzdő pusztító droid seregek, egy más időben más helyen egymással farkasszemet nézve, ugrásra készen várták gazdáik tűzparancsát. Ha tehetnék, a Kereskedelmi Szövetség droidjai erről sokat tudnának mesélni. A gyakran igen magas összegű kölcsönöket felvevő sunyi neimoidai szervezet vezetői bizony nem egyszer megkéstek a hitelek törlesztő részleteinek folyósításával, ami tényre finoman aztán éppen ezek; a most velük egy oldalon felsorakozott, sorozatvető harci gépek hívták fel a figyelmüket. Ma ilyen a világ. Hamis és rideg a valóság. Nem is csoda, ha a Galaxis jövőjét arctalan, sötét démonok cinkelt kártyákból jósolják. Az Intergalaktikus Bank Klán sorozatvető droidjai nem túl bonyolult szerkezetek. A nagykerekű harci gépek tulajdonképpen nem többek, mint egyszerű, mobil rakétakilövő állások. Az igazgatótanács tagjai nem kívántak túl sok pénzt költeni, a maguk között eufemisztikusan csak Értékpapír Részlegként emlegetett droidhadsereg létrehozására. A robotokat egy azóta már felszámolt hadiipari cég készítette, kölcsöntartozásai egy részének elengedése fejében. Bár a Klán harci gépei felépítésüket tekintve tényleg egyszerű, de annál hatékonyabb szerkezetek. Megtakarítva a bonyolult gyártási technológiát igénylő drága, önálló kiértékelésre képes, egyedi fedélzeti irányító rendszer kifejlesztését, ezek a gépek központi irányítás alatt állnak. Agyuk nem képes független gondolkodásra, vezérlésüket a Klán anyahajóira telepített parancsközpont végzi. Ez a megoldás sokkal sérülékenyebb és az együttműködő harci egységek összehangolt és gyors manőverezését sem teszi lehetővé, viszont tény, hogy sokkal olcsóbb, mint a független rendszervezérlés. A parancsközpont vezérlőjeleit egy, az apró központi testben elhelyezett antenna veszi. A kommunikáció a robot és a vezérlés között kétirányú, hiszen a végrehajtott manőverekről a gép visszaigazolást is küld. Az aktuális terepviszonyokról és az ellenséges alakulatok mozgásáról egyetlen nagylátószögű fotoreceptor ad tájékoztatást. A sorozatvető droidcsapatok mozgását e műszer jelei alapján irányítják. Nagylátószög ide vagy oda, egy bonyolultabb harci helyzetben bizony sok problémát jelenthet ez a fajta közvetett vezérlés.
Grevious Starfighter:
Ez a hajó egy gyors jól manőverezhető bombázó. az ellenséges csatahajókkal pillanatok allatt végezni tud.
Tri-fighter:
Ezt a hajót kifejezetten ellenséges vadászok megsemmisítésére fejlesztették ki. Páncélzata gyenge, de ezt manőverezhetőséggel és sebességel pótolja. Ha meglát egy ellenséges vadászt nagy távolságból is le tudja lőni, köszönhetően a lézeres rakétáknak.
Droid Starfighter:
A robotdémonok nem rendelkeznek pajzsgenerátorral. Fedélzeti rendszereik védelmét csupán a sárkány páncélborítása adja. A Xi Charrok erre egy a Charroson bányászott ércből készített fémötvözetet használnak. Az alklad páncéllemezek azonban nagyon strapabíróak. Roppant hatékony, már-már a gyengébb sugárpajzsokéval megegyező védelmet adnak. A belső rendszerek túlélését biztosítva a páncélzaton kívül a sárkány főbb merevítő és tartóelemeit is ebből az anyagból készítik. Az alklad ötvözet további pozitív tulajdonsága, hogy nem mágnesezhető. Ezáltal az elektronikai rendszereket megbénítani képes mágnes-sugár és ion fegyverek hatástalanok a droidvadászokkal szemben. Bár a sárkányszerkezet kialakítása már önmagában is lehetővé tenné a légkörben való manőverezést; hiszen a lapos, a két szárnysíkot összekötő törzselemen minden esetben elég felhajtóerő képződik, ennek ellenére a repulziós generátor minden droidvadászban megtalálható. A repulzorokat leginkább a fel- és leszállási manőverezések során használják. A szárnyakba integrált, a főgenerátor energiáját megosztó szalagrepulzorok pedig egészen finom légköri manőverezést is lehetővé tesznek.
A droidvadászok félelmetes tűzerővel bírnak. A Xi Charrok semmit sem bíztak a véletlenre. A gép többi részéhez hasonlóan a beépített fegyverzet is saját gyártmány. Ezért, akár a többi fedélzeti rendszernek, ennek sincs se típusjelzése, se kódszáma. A szárnyak bekötési pontjai mellé integrált, egy-egy pár nagy hatótávolságú lézerágyú már önmagában is elegendő volna egy ilyen méretosztályú hajó számára. Az ágyúk hatékonysága a működési idő alatt még a legnagyobb csatában sem csökken, hiszen mind a négy löveg külön generátorral rendelkezik. A harci üzemmódban kettéváló, ezáltal nagyobb felületű, így a törzsnek nagyobb védelmet biztosító két félszárny járőrözés vagy felderítő repülés alatt összecsukható. Az ágyúk ilyenkor egy belső kamrába húzódnak vissza. Ez két szempontból is előnyös. Egyfelől védi a fegyvereket az esetleges repülés közben előforduló káros mechanikai behatásoktól, másrészt pedig elrejti azokat a droidvadász után kutató kíváncsi szemek elöl. De a négy lézerágyún kívül még két energiatorpedó-vetővel is felszerelték katonáikat a Xi Charrok. A vetőcsöveket és az azokat tápláló fegyvergenerátort a hajtóművek közé építették. A droidvadász szárnyai lépegető üzemmódban szétnyílnak és függőleges helyzetbe állva két pár lábbá alakulnak. A lábakat a törzs két szélén lévő kisméretű szervómotorok, hidraulikus munkahengerek és támasztórudak mozgatják. Ebben a helyzetben a lézerágyúk nem üzemelnek, a lefelé irányított 60 mm-es vetőcsövek viszont brutális tűzerőt biztosítanak a gyalogsági csapatok és a felszíni támadó járművek ellen. A robot 3 tonnányi súlya lépegető üzemmódban a szárnyak végén lévő állítható dőlésszögű karmokon oszlik meg. Az acél-alklad ötvözetből készült járótagok csak egészen kis felületen érintkeznek a felszínnel ezért a robot puha, ingoványos területen képtelen mozogni, önsúlya miatt a lábak belefúródnának a talajba. Ilyen esetben a repulzorok veszik át a szerepet és egy méterrel a felszín felett lebegtetve mozgatják a testet. A droidvadász így akár 100 km-es sebességet is elérhet. A lábain járva viszont nem képes túl nagy tempóra. Az elérhető legnagyobb sebessége ekkor csupán 20 km/h körül van.
A droidvadászok félelmetes gyilkosok. Az űrben szinte nincs ellenfelük. Sebességük, manőverező képességük és tűzerejük páratlan. Hoar Chall katonái a kor legmodernebb vadászgépeit is maguk mögé utasítják. A felszínen azonban már valamivel sebezhetőbbek. A lábakat mozgató munkahengereket és támasztórudakat nem védi páncélborítás, így egy jól irányzott találat könnyen mozgásképtelenné teheti a lépegető robotot. A kereskedelmi forgalomba került példányoknak azonban van még egy gyenge pontjuk. A vezérlés. A droidvezérlő számítógép pusztulása megbénítja az általa irányított valamennyi gépet. A Xi Charrok, hogy elkerüljék katonáik "rabláncra verését" minden egyes példányt önmegsemmisítő rendszerrel láttak el. A megbénult vagy irányításukat veszett droidok egyszerűen felrobbantják magukat, ezzel megakadályozva, hogy a Charrosi idegenek féltve őrzött titkai napvilágra kerüljenek.
Gunship:
Ez egy csapatszálító hajó, de támadásra isa jól használható. A lézeres rakétákkal hamar végez a vadászokkal és a lézerágyúval, pedig a csatahajóknak is nagy károkat tud okozni. Manőverezhetősége és sebbesége elég rossz, de a páncélzata ellensújozza a problémát.
Lázadók Szövetsége:
A-Wing:
Az Endori csata idején az A-szárnyú vadászgép a Galaxis leggyorsabb harci repülője volt. Ez nem csoda, hisz a tervezők; Jan Dodonna tábornok és Walex Blissex eredeti tervei is, már egy olyan repülőt körvonalaztak, amely képes a Birodalmi Haditengerészet bármely hajóját maga mögé utasítani. A vezérkar elé benyújtott tervezet azonban ennek ellenére csekély támogatottságot kapott és Dodonna tábornokon kívül szinte senki sem hitt benne. Az, hogy a vadászgép végül mégis megépülhetett; akár csak az X-szárnyú esetében, egy névtelen pénzügyi befektetési csoportnak volt köszönhető. Miután az első prototípusok elkészültek és a tesztsorozat kezdetét vette, a helyzet megváltozott. Az új vadászgép az érdeklődés középpontjába került és napról-napra egyre nagyobb támogatást kapott. Már az első repüléseknél sikerült elérni a maximálisan tervezett legnagyobb sebességet, ami jócskán meghaladta az eddig rendszerbe állított bármely vadászgép sebességét. Hirtelen mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az új típus létjogosultsága. Miután egyértelművé vált, hogy a sebesség mellé egy, eddig példátlan manőverezhetőség is társul, a sorozatgyártás előtt többé nem volt akadály.
T-47 Airspeeder:
Amikor a nehézfegyverekkel megpakolt, hatalmas birodalmi lépegetők feltűntek a jeges Hoth bolygón berendezkedett Lázadók felderítő szkópjainak ernyőin, a bázis parancsnoka: Rieekan tábornok azonnal tudta, hogy nem sok mindent tehetnek ellenük. Bár a Mon Calamari cirkálókkal kibővült Szövetségi Flotta néha már jó eséllyel szálhatott szembe a császári hadihajókkal, a Birodalom Felszíni Haderőiben szolgáló páncélozott csapatszállító gépeknek a Lázadók arzenáljában nem volt párjuk. / itt a Hoth-on legalábbis nem / Így most a mindenre elszánt; néhány páncéltörő löveggel megerősített gyalogsági csapatokon kívül csupán csak két tucat, átalakított T-47-es sikló biztosíthatta a Szövetség védelmét. Azt mindenki tudta, hogy a kis gépeknek semmi esélyük a lépegető erődök ellen, ám a cél nem is azok megsemmisítése volt. A hósiklókat irányító Zsivány század pilótáinak csupán esélyt és elég időt kellett kiharcolniuk, hogy a Szövetség evakuálhassa az Echo bázist.
X-wing:
Amikor Luke Skywalker harcba szállt az első Halálcsillag ellen, a Szövetség X-szárnyú vadászgépe a Galaxis egyik legkorszerűbb harci repülője volt. Bár azóta már sok idő telt el és számtalan gyorsabb, erősebb vadászgépet állítottak hadrendbe, a T-65 még mindig repül. Legújabb harmadik generációs változatai még sokáig szolgálhatják a szabadság ügyét, amit nélküle aligha vihettek volna győzelemre. Kevesen tudják, de kész csoda, hogy a Lázadók hozzájuthattak ehhez a géphez. Ez a vadászgép volt a független Incom utolsó projecte, mielőtt a gyár a Birodalom kezébe került. A gépet eredetileg nem a Szövetség megrendelésére fejlesztették. A munkálatokat, egy magát meg nem nevező távoli rendszert uraló rezsim pénzelte. Ám a Birodalmi Biztonsági Hivatal már régóta gyanította, hogy az egyébként addig független hajógyár egyes vezető beosztásban lévő mérnökei szimpatizálnak a Felkelőkkel. A ISB gyanúja nem volt alaptalan. Ám még az utolsó pillanatban, mielőtt a Birodalmi Haditengerészet egységei betörték a gyár kapuit, a renitens főmérnökök; egy szövetségi akció keretében sikeresen átmenekítették az XSZ (X-szárnyú) tervdokumentációit és a prototípusokat a Lázadókhoz.
Y-Wing:
Az Y-szárnyú vadászgép a Lázadók Szövetségének egyik legrégebbi típusa. Egészen az X-szárnyú vadászok rendszerbe állításáig a Flotta élvonalbeli, legtöbbet használt, multifunkcionális vadászgépe volt. Ezek a strapabíró, masszív, igénytelen harci gépek számtalan ütközetben bizonyították remek képességeiket. Jól helytálltak mind a Vnas-i csatában a Duro mellett, mind az Ord Biniir első ütközetében is. De részt vettek az, azóta legendává vált Ank Ki'Shori ostromban, ahol a TIE bombázókkal szembeszállva akkor ezrek életét mentették meg. Végül, a nagy Yavini csatában két-századnyi Y-szárnyú repült. A birodalmi helyőrségek nehézbombázásától kezdve, a sebészeti pontosságú csapásmérésen át, az utánpótlás szállítmányok biztosításáig számtalan küldetésben vettek részt. Ám az idő lassan eljárt felettük és a technológiai fejlődés elkerülhetetlen eredménye, hogy helyüket lassan korszerűbb típusok veszik át. Ám ezek a remek kis gépek nem válnak a thermofúziós zúzók martalékává. Pályafutásukat a Flotta más, második-harmadik vonalbeli századaiban és a Planetáris Gárdák kötelékeiben folytatják.
Blocade Runner:
A CR90-est eredetileg egy jól fegyverzett, könnyen módosítható transportnak tervezték (mint megannyi elődjét a CEC hajók sorában). Végül több lett egy könnyen felfegyverzett hajónál. Megfelelt a klasszikus corvette hajóosztály követelményeinek: könnyen fegyverzett, kicsi és gyors gép készült el.
Az eredmény az lett, hogy kalózok és zsoldos szervezetek gyakorta használták ezeket a hajókat különböző feladatokra, mint például bolygó védelem . A hajót “Blokádtörőnek” is nevezik, utalva sebességére, aminek híre bejárta a galaxist, és mi is tanúi lehettünk.
A CEC által tervezett és épített hajó rendkívül sokoldalú, több funkciós. A Corélliai Corvette könnyen funkcionál gyalogos transporternek, könnyű hordozónak, teher vagy utasszállítónak akár ; ellenben a speciális hajókkal, a corvett módosítása egyszerű bármely feladathoz. Az idők folyamán erre több példát is láthattunk. Talán a legérdekesebb a Zsinj hadúr parancsnoksága alá tartozó Night Caller nevezetű corvette volt, amit előbb Tie gépek, majd később X-szárnyúak hordozására is alkalmassá tették, nem beszélve a nagyteljesítményű vonósugár generátorról.
Szállítóhajóként a corvett nagy és erős raktérrel rendelkezik, ahol a víztől kezdve a fűszeren át bármi tárolható, akár még fegyverek vagy üzemanyag is. A rakomány védelmében a hajótest több pontját megerősítették, és fegyvereket helyeztek el, amiknek típusát és összeállítását bármikor meg lehet változtatni, hogy még eredményesebb védelemmel lássák el a hajót. Ez is az egyik ok azok közül, miért is kedvelik ennyire a kalózok és más militarista szervezetek (többek közt a Lázadók Szövetsége).
Glaktikus Birodalom
AT-AT:
A Birodalmi Haderők egyik talán legnagyszerűbb fegyverrendszere a hatalmas, páncélozott, csapatszállító lépegető. Stratégiai jelentőségét tekintve a Szárazföldi Erők kötelékében ezek a monstrumok ugyan azt a célt szolgálják, mint a Flottánál a csillagrombolók: a terrort. És nincs még egy szárazföldi gépezet, ami e célnak ilyen jól megfelelne. A köztársasági idők óta pedig a Szövetség arzenáljában sincs semmi, ami csak egy kicsit is hasonlítana ezekhez a járművekhez. A 15 méter magas acélelefántok, mint valami rég letűnt kor ködéből kilépő háborús istenek magasodnak a Galaxis csatamezői fölé.
AT-ST:
A Birodalom szárazföldi csapatai által felderítésre és járőrtevékenység ellátására alkalmazott lépegetők, a kis, fürge, kétlábú AT-ST-k. Elsődleges feladatuk a felderítés és járőrözés, ám ezen kívül határvédelmi szolgálatot is ellátnak, és gyakran adnak biztosítást a harci tevékenységet végrehajtó birodalmi rohamosztagoknak és az AT-AT lépegetőknek is. A kis AT-ST-k inkább gyorsaságukról, semmint nehéz páncélzatukról híresek. A kétlábú lépegető rendszer miatt ugyan labilisabbak, mint nagytermetű rokonaik, ám azoknál jóval gyorsabbak. A csúcssebességük akár a 90 km/h-t is elérheti. Bár a „csak” 8.6 méteres magasságukkal nem oly fenyegetőek, mint az AT-AT-k, ám a gyalogsági csapatok és a kisebb suhanó járművek ellen még így is kellő erőt képviselnek.
IFT-T Hover Tank:
EZ a tank az erős fegyverzet sebesség és manőverezhetőség közös kombinációja, ha támadásba lendül nagyon nehéz leállítani. Általában egységek támogatására szokták használni.
Speeder Bike:
A felderítő "bringások" gyors járőr tevékenységet tudtak ellátni, mivel a felügyeletükre bízott területet néhány perc alatt bejárhatták. általában 5 fős csapatokban (4 katona és 1 őrmester) portyáztak az Endor erdeiben, így ha valamelyik felderítőt baj érte, társa jelentést tudott tenni a támaszpontra.
Tie interceptor:
A TIE elfogó a közvetlen következménye a Darth Vader részére kifejlesztett TIE Fejlesztett (Advanced) x1 prototípusának fejlesztéseinek. Gyorsabb, jobb a manőverezőképessége, és sokkal, de sokkal halálosabb, mint a szabvány TIE/ln.
Ez az elfogó a szabvány TIE pilótafülkét, hajtómű burkot, és szárnytartókat használja. A napenergia-gyűjtő paneleket megnyútották, valamint meghajlították, ezzel több energiát és nagyobb látóteret adtak a pilótának. A napelemek 'tőr-alakúnak' látszanak, ezzel az elfogót jóval félelmetesebbé téve az elfogót, miközben kisebb oldalképet nyújt, ezzel nehezebbé téve az ellenséges tüzéreknek, hogy leszedjék. A TIE elfogónak jóval erőteljesebb hajtőművei vannak mint a TIE/ln-nek, és majdnem olyan gyors, mint a Szövetségi A-szárnyú; gyorsabb, mint bármelyik vadászgép, melyet vele egyidőben kezdtek el termelni.A TIE elfogó egy fejlettebb típusú ion-áram-projektort használ, mely lehetővé teszi a pilóta számára, hogy éles fordulatokból és pörgésekből jöjjön ki. Az iker nyílásterelőket külön-külön lehet mozgatni, ezzel tökéletesebb irányítást és kiegyensúlyozottabb vezetést téve lehetővé. Egy képzett pilótával a hajó irányításánál, a TIE Elfogó valóságos köröket tud leírni az X-szárnyú vadászok körül.
Fegyverzetként az elfogó négy lézerágyút használ, egyet-egyet felszerelve a napelem paneljeinek végére. Fejletteb célzó szoftver nyújt a pilótának biztosabb találatot, még összetett manőverek közben is. Habár az elfogónak nincs meg már a pilótafülke alatti két lézerágyú, de az ágyúk helye továbbra is megmaradt, és újabb ágyúkat lehetne oda felszerelni, ha a technikusok helyet tudnának szorítani az ágyúkat ellátó energiatelepeknek.
Mint a többi TIE vadásznak, a TIE elfogónak is csak kicsiny páncélzata van, és nincsen pajzsuk, és ezért az ellenség találata könnyen megsemmisíti. Az elfogó pilótáinak a hajó manőverezőképességére és számbeli fölényükre kell támaszkodniuk, hogy túléljék a bevetéseket a sokkal jobban felfegyverzett és páncélozott vadászokkal szemben.
Mindent megtettek, hogy a TIE interceptor minél könyebb legyen. Nincsen létfenntartó rendszer, tehát a pilóták még mindig teljesen zárt öltözéket viselnek. A TIE elfogónak nincs hiperhajtóműve és csatahajóra van szüksége, mint egyfajta bázis. A TIE elfogókat elsődlegesen Csillagrombolókról eresztik ki, és olyan kulcsfontosságú bázisokról, mint amilyen a Kuat-i és a Fondor-i hajóüzem. Kisebb csatahajók, mint a Victory osztályú Csillagromboló és a Dreadnaught, és sokkal távolabbi bázisokon be kell érniük a régebbi TIE/ln vadászokkal.
TIE fighter:
A TIE vadászok rövidtávú űrhajók, melyeknek a legfeltűnőbb jellemvonásuk az egy pár domináns napelemtábla szárnyai elhelyezve a kis gömb alakú irányítópult két oldalán. A TIE vadász kis célpontot nyújt mind előről, mind hátulról, és nagyszerű manőverzőképessége miatt a harcban nehéz eltalálni.
Egy TIE vadász lehet, hogy sérülékeny támadásra, és elég könnyű elpusztítani, de minden elpusztított TIE után ezer és ezer fog felemelkedni. Harcban egy Birodalmi cirkáló az ellenséges hajó mellé tud érkezni, és akkor kiengedi az összes TIE-t mielőtt a Lázadók tüzéreinek akár lehetőségi is lenne válaszlépést tenni. TIE vadászokat használnak bolygó- és cirkálóvédelmi feladatokra is, akárcsak Lázadók, kalózok és idegen lények elleni ostromokra. A TIE vadász másodlagos bevetésbeli feladatai közé tartozik a nehézfegyverzettel felszerelt TIE bombázó védelmezése is, többek között akkor, mikor a bombázók felszíni célpontokat támadnak.A TIE vadászoknak csak fényalatti hajóműveik vannak. Ez súlyt takarít meg, mely megnöveli a sebességet és a manőverezőképességet, de ez a bázisuktól - mint egy közeli bolygó, vagy egy Birodalmi cirkáló - függővé teszi a TIE-okat. A TIE-ok csak két napra elegendő ellátmányt visznek magukkal norámlis körülmények között; tényleges harc alkalmával a TIE-oknak gyakran újra kell tankolniuk ez első néhány óra után.
A TIE manőverzőképessége és sebessége a bent ülő pilóta nagy gyakorlata következétebn segít. A TIE vadászoknak nincsen pajzsa, nincsen másodlagos fegyverzete, vagy hajtómű rendszere, apró hajtóműellátmánya van, és nincsen a fedélzeten létfennttartó rendszer: a pilótákank teljesen zárt űrruhát kell viselniük, melynek saját atmoszférika fenntartó és átalakítórendszere van. Ezen rendszerek eltávolításával a TIE-on tömeget takarítottak meg, és helyet csináltak a nagy energia generátoroknak, hajtóműveknek, és fegyverzetnek az összetett és zárt hajóburkon belül.
Az ezernyi új TIE hajó évenkénti gyártásával, és új a Birodalmi akadémián történő pilóták folyamatos kiképzésével a veszteségeket jelntéktelennek tartották, amíg a katonai feladatokat végre tudták hajtani. Néhány katonai stratéga rámutatott, hogy a TIE túlságosan függ a pilóta teljesítményétől: a kezdő pilóták megpróbálkozhattak egy összetettebb manőverrel, csak hogy a hajót megdöntsék.
A pilóta egyszerűen bele van préselve egy nagy-gravitációs sokk-ágyba, és ütközés-háló és antigravitácós mező védi csak. A pilóta lábai az irányító kengyelbe csúsznak bele: a kengyel megnyomásával vagy húzása a sebességet és a manőverezést szabályozza. A kézzel szabályozható botkormány irányítja a precízebb menőverezést, célzást, navigációt, és a tűzelést. Tartalák sebesség és manőver vezérlők is vannak a botkormányon, de mind a repülés és a tűzirányítás a kézi egységen keresztül nagyon bonyolult.
A TIE-nak egy pár előre néző összekötött tüzelésű lézerágyúja van. A lézer generátorok a fő fülke alvázában vannak, és az energiagenerátorokról és telepekről működnek. A TIE vadász a legtöbb energiát a napsugarakból nyeri, melyeket a szárnyai segítségével nyel el.
TIE bomber:
A TIE bombázó volt a Birodalom elsődleges támadó bombázója. Habár lassabb, és kevésbé manőverezőképes, mint a szabvány TIE vadász, ezek a bombázók nagyszerű "műtéti pontosságú csapások" véghezvitelére képesek mind földi, mind űri célpontok ellen.
A TIE bombázónak dupla fülkéje van, és meghosszabított napelemei. A hajó jobboldalán levő (menetirány szerint) fülkében van a pilótafülke (katapult-üléssel), a repülési számítógéppel, a komunikációs rendszerekkel, és a létfenntartó rendszerrel együtt. A hajó bal oldalán van a bomba tároló hely, akárcsak a célzó és a szállító rendszer. A hajót a Sienar Flottaszállító Rt. P-s4 iker ionhajtóművei hajtják, mely egyetlen egységként van felszerelve a két fülke közé.
A bombázó fegyverei között megtalálhatóak a hatalmas pusztító hatású proton bombák, irányított vibrációs rakéták, orbitális aknák, és szabadon eső hődetonátorok. A küldetésbeli felállástól függően a bombázó nyolc vibrációs rakétát, vagy négy proton torpedót szállíthat az elülső lőszertároló fülkében. A fő lőszertároló fülkében ezen felül még nyolc vibrációs rakétát, négy további proton torpedót, nyolc proton bombát, hat orbitális aknát, vagy tizenhat hődetonátort szállíthat. A két előre tüzelő lézerágyú nyújt védelmet az ellenséges hajóktól.
A TIE bombázó célzó számítógépei az elülső lőszertároló fülke alatt vannak. A bombákat a bombacsúszdán keresztül szállítják át a célzó számítógépek mögött, amíg a rakétákat a baloldali fülke rakéta lőrésén keresztül lövik ki.
Űrfeladatoknál a TIE bombázót arra használták, hogy nehéztüzérséget biztosítson a Lázadó csatahajók ellen. Hagyományosan a TIE vadászok először megpuhítják a célpontot. Ezután a TIE bombázók Bevetési Ágyúnaszádok és Skipray sugárhajók közreműkösével a precíz célzó számítógépét használva semlegesítik a létfontosságú egységeket, mint amilyen a pajzsgenerátor vagy a hajtóművek. Miután a célpont megtört, és képtelen magát megvédeni, Birodalmi megszállócsapatok veszik át a jármű, és az elfogott Lázadó katonák felett az irányítást, majd megkezdik a kihallgatást.A TIE bombázókat űrállomások és űrkikötők elleni ostromok alkalmával is használják, és hogy egyes bolygók köré aknákat telepítsenek. A TIE bombázóknak általában TIE vadászok nyújtanak kíséretet heves csatákban gyakori harctereken. A TIE bombázóknak nagy tűzerejük van a kis méretük ellenére, és gyakran sikerül keresztülcsusszanniuk az ellenséges védelmi vonalon, melynek célja az ellenséges hadihajók feltérképezése. A TIE bombázókat előnyben részesítik a nagy csatahajókkal szemben, a pontos célzásának köszönhetően - a csatahajók turbólézerei sokkal kevésbé precízek.
TIE bombázók ezen kívül tökéletesen alkalmasak felszíni bombázási feladatokra. A célzószámítógépe elég pontos ahhoz, hogy feltérképezzen egyes épületeket, míg a környező területeket érintetlen hagyja. Elég jól képesek manőverezni az alacsony magasságú bombatámadásokhoz olyan zárt helyeken, mint kanyonok vagy városok.
Shuttle Pro:
A Lambda-osztályú komphajók a Birodalmi Flotta igáslovai. Ezeket az érdekes felépítésű, kisméretű űrhajókat nagy számban alkalmazzák teher és személyszállításra egyaránt. Nincs olyan hely a Birodalom által ellenőrzött területeken belül, ahol e nagy fejtetőre állított Y-t formázó gépek fel ne tűntek volna. A hajó hátán feszülő hatalmas vezérsík, tulajdonképpen egy a légköri repülésben elengedhetetlen stabilizátor. Felületén több a manőverezést segítő tolóerő-vezérlő fúvóka található. De a vezérsík hatalmas felülete a komp másodlagos energiaellátását adó napelemtábláknak is helyet biztosít. Az Y két másik szárát adó, repulzorokat rejtő oldalszárnyak leszálláskor a vezérsík mellé "csukhatóak". Landoláskor a hajó az e szárnyak tövében elhelyezett két aknában megbúvó támlábakon nyugszik. A látszat ellenére ez a kettős, kicsit furcsa megtámasztás, a szerkezet súlypontjának elhelyezkedése miatt mégis kellő stabilitást ad a parkoló komphajónak. A teherszállítmányok ki- és berakodása valamint az utasok beszállása a pilótakabin alsó részéből leereszkedő rámpán át lehetséges.
AJÁNLOM AZ OLDALT
