AT-AT

Páncélozott csapatszállító terepjáró lépegető :

• Gyártó: Kuat Drive
• Hossz: 20 m
• Magasság: 15 m
• Tömeg: 76 t
• Hajtómű: 2 db Kuat Drive KD-XX
• Fegyverzet: 2 db SFS-X5 nehéz lézer ágyú; 2 db SFS-X3 sugár ágyú

A Birodalmi Haderők egyik talán legnagyszerűbb fegyverrendszere a hatalmas, páncélozott, csapatszállító lépegető. Stratégiai jelentőségét tekintve a Szárazföldi Erők kötelékében ezek a monstrumok ugyan azt a célt szolgálják, mint a Flottánál a csillagrombolók: a terrort. És nincs még egy szárazföldi gépezet, ami e célnak ilyen jól megfelelne. A köztársasági idők óta pedig a Szövetség arzenáljában sincs semmi, ami csak egy kicsit is hasonlítana ezekhez a járművekhez. A 15 méter magas acélelefántok, mint valami rég letűnt kor ködéből kilépő háborús istenek magasodnak a Galaxis csatamezői fölé.

Az AT-AT -ok megszületését a repulzoros technológiát használó csapatszállítók alkalmazásának határai tették szükségessé. A lépegetők megjelenése előtt a szárazföldi csapatoknak, azok felszerelésének, az utánpótlásnak és az egészségügyi feladatokat ellátó egységek mozgatásának kizárólagos eszközei a repulzoros járművek voltak. Ám ezek alkalmazása néhol korlátokba ütközik. Az olyan különleges földtani körülmények és felszíni hatások, mint a gravitációs mező ingadozása, a véletlenszerűen megjelenő mágneses kitörések és egyéb, előre nem kiszámítható anomáliák lehetetlenné teszik az ilyen meghajtással üzemelő gépek felhasználását. A Szárazföldi Haderőknek pedig egy minden világban, minden körülmények között bevethető szállító járműre volt szüksége. A megoldást egy rég elfeledett technológia újjáélesztése jelentette. Talán kevéssé közismert, hogy a Régi Köztársaság hadserege az egyszemélyes AT-PT terepjáró lövegeknél már alkalmazta a lépegető meghajtást. Ám a Köztársaság dicsőségével együtt ez és sok más akkor alkalmazott technológia is a múlt homályába veszett. A birodalmi mérnökök azonban leporolták múltbeli elődeik terveit és azokat egyesítve a kor legmodernebb technikájával, létrehoztak egy új lépegető rendszert.

A hosszú tervezés eredménye minden várakozást felülmúlt. A Kuat Drive tervezői egy gigantikus, szinte feltartóztathatatlan lépegető erődöt hoztak létre, ami megkérdőjelezhetetlen hadászati erején kívül, azóta hatásos pszichológiai fegyverré is vált. Az AT-AT a szárazföldi csapatok által jelenleg használt nehéztüzérségi fegyverekkel jóformán sebezhetetlen. Ezt a védettséget részben a szerkezeti elemeket borító nehézpáncélzat, részben pedig a rendkívül hatékony ICI-S3-as Shield Side pajzsgenerátor és az ehhez kapcsolódó kétsoros fedést biztosító vetítő fejek adják. A hatalmas test mozgatását a törzs alá épített két, nagyméretű hajtómű teszi lehetővé. A KD-XX jelzésű motorok megosztva kapcsolódnak a két pár láb csípőszervóihoz, akár 60 km/h sebesség elérésére is képessé téve a szerkezetet. A "Hoth rajtaütés" óta a hajtóműrendszert ún. kétkörös, biztonsági rendszerűre módosították. Vagyis az egyik motor üzemképtelenné válása esetén a másik képes átvenni annak szerepét és bár csökkent sebességgel, de mozgásban tartani a járművet. A lépegetők mozgatható fejében alakították ki a parancsnoki kabint. Ez egyben a pilóta és a tüzérek munkahelye is. A lépegetők fedélzeti fegyverzetének gerincét két darab, hatalmas SFS-X5-ös szinkronvezérelt lézer ágyú adja. Ezen kívül még a fej két oldalán elhelyezett, egymástól függetlenül célra tartható, közepes erejű SFS-X3-as sugár ágyú alkotja a fegyverzet részét. A tüzérek munkáját és az ágyúk vezérlését egy új fejlesztésű, 360 fokos látómezőt biztosító holografikus célzó rendszer és egy modern tűzvezető számítógép segíti. A jobbra és balra 90, fel és le 30 fokban elmozdulni képes fejrész széles tűzzóna kialakítását teszi lehetővé. A lépegetők a hatalmas törzsben kialakított raktérben max. 40 teljes fegyverzetű katonát és 5 db robogót képesek szállítani. Az AT-AT-ok példátlan szállítókapacitását mutatja, hogy a raktér negyed óra alatt elvégezhető módosításával abban akár 2 db felderítő AT-ST lépegető is elhelyezhető.

Lépegetők transzportálása a
Rogue Squadron képregényben

Napjainkban ezek a hatalmas csapatszállítók alkotják a Birodalom szárazföldi célpontok ellen végrehajtott támadásainak ékét. Bevetésük az első vonalban, a biztosításukat végző repulzoros technika előtt történik. A célterületre telepítésüket gigantikus méretű teherszállító bárkákkal és komphajókkal oldják meg. A lépegetők egyes alkatrészeit nem egy helyen, hanem különböző, az egyes alkatrészekre szakosodott gyárakban állítják elő. Az összeszerelést azonban szigorú minőségi ellenőrzések mellet csak a Kuat Drive hajógyár szerelőüzemeiben végzik. Ez részben a biztonsági, minőségi követelmény kielégítését, részben a gyártási technológia védelmét szolgálja. Ilyen ismert üzemek vannak a Kuat-on, a Caridán és a Belderon rendszerben is. A Szövetségi hírszerzés gyanúja szerint azonban ezek csak amolyan fantom üzemek, a valódi összeszerelést végző gyárak helye egyenlőre még ismeretlen.

Egy AT-AT dokkol az Endoron

AT-ST

Felderítő terepjáró lépegető

• Gyártó: Kuat Drive
• Magasság: 8.6 m
• Tömeg: 32 t
• Hajtómű: 1 db Kuat Drive KD-X2
• Fegyverzet: 2 db SFS-A2 iker sugár vető; 1 db SFS-A1 sugár ágyú;
• 1 db X-A10 gránátvető

A Birodalom szárazföldi csapatai által felderítésre és járőrtevékenység ellátására alkalmazott lépegetők, a kis, fürge, kétlábú AT-ST-k. Elsődleges feladatuk a felderítés és járőrözés, ám ezen kívül határvédelmi szolgálatot is ellátnak, és gyakran adnak biztosítást a harci tevékenységet végrehajtó birodalmi rohamosztagoknak és az AT-AT lépegetőknek is. A kis AT-ST-k inkább gyorsaságukról, semmint nehéz páncélzatukról híresek. A kétlábú lépegető rendszer miatt ugyan labilisabbak, mint nagytermetű rokonaik, ám azoknál jóval gyorsabbak. A csúcssebességük akár a 90 km/h-t is elérheti. Bár a „csak” 8.6 méteres magasságukkal nem oly fenyegetőek, mint az AT-AT-k, ám a gyalogsági csapatok és a kisebb suhanó járművek ellen még így is kellő erőt képviselnek.

A felderítő lépegetők személyzete csupán két főből áll: a pilóta és a fegyveroperátor. A kabinból a páncéllemezek védte, szűk szélvédőkön keresztül csak korlátozott kilátás nyílik, ám a holografikus célzó rendszer 360 fokos látószöget biztosító képessége feleslegessé teszi a panoráma ablakokat. Ezt a rendszert a tervezők a vezérlést biztosító számítógéppel és szoftverével együtt az AT-AT lépegetőktől "kölcsönözték". A fej; egy DSS 7-es mozgáskoordinációs egység és egy szervo rendszer segítségével, a lábak és a meghajtó rendszer állásától függetlenül bármely irányban képes elfordulni, és így tetszőleges célra tüzelni. A lépegető elsődleges fegyverzetét az orrba szerelt két darab SFS-A2-es iker sugár ágyú adja, melynek maximális lőtávolsága 2 km. Ezt kiegészítették még egy SFS-A1 sugár ágyúval és egy X-A10 gránátvetővel is. Az előbbit a fej bal oldalán, az utóbbit pedig a jobb oldalon rögzítve. Ezt a két kiegészítő fegyvert elsősorban a gyalogsági csapatok ellen alkalmazzák, igen eredményesen. A kerítések és a terepen előforduló láthatatlan akadályok áttörésére, a lábakra erős acélkarmokat szereltek.

Az AT-ST lépegetőket egyetlen motor hajtja, típusjelzése: KD-X2. A korszerű giroszkopikus stabilizáló rendszer és a fej valamint a lábak vezérlését ellenőrző mozgáskoordinációs számítógép ellenére ezek a kis járművek sajnos elég labilisak. Addig, amíg a nyílt terepen kiváló eredménnyel alkalmazhatóak, a sűrű aljnövényzettel, avarral borított erdők, az egyeletlen, hepehupás terepek számtalan veszély forrását hordozzák. Ilyen körülmények között gyorsan megnő a sérülés kockázata, a lábak megbicsaklása, összeakadása gyakran a szerkezet összedőlését okozza. A meghajtó rendszer a lépegető másik gyenge pontja. Mivel egy vékony plasztron pajzson kívül szinte nélkülöz minden védelmet, egy pontosan célzott találat könnyen a jármű vesztét okozhatja.

Ezek ellenére az AT-ST mégis az egyik legkiválóbb járőr szerkezet. Megbízhatóságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran egymagukban, minden biztosítás nélkül teljesítenek felderítő küldetéseket. A legnagyobb előnyük azonban az, hogy a szárazföldi csapatok támogatását még olyan terepeken is képesek ellátni, ahol a repulzoros suhanókat már nem lehet használni. Emellett közös bevetéseik alkalmával fontos szerepet játszanak az AT-AT századok biztosításában.

A fülkébe a parancsnoki kabin tetején nyíló ajtón át lehet beszállni. Ez nem valami szerencsés megoldás, ám a gyakorlatban eddig még nem okozott problémát. A személyzet általában a lépegető oldalán elhelyezett kapaszkodók segítségével mászik fel a kabinba, de a katonai bázisokon, külön erre a célra épített platformokat használnak.

A Birodalom Szárazföldi Erőinél többféle AT-ST változat teljesít szolgálatot. A legelterjedtebb azonban az AS ( Assault ) típus. Ez mintegy két méterrel magasabb, mint az alapváltozat Az AT-ST/AS fő fegyverzete egyetlen, nehéz SFS-A9 sugár ágyúból áll. Az AS változaton több módosítást is végrehajtottak. A legfontosabbak talán, hogy a korábbi típusok hibáiból tanulva megerősítették a lábak merevítő szerkezetét, átalakították a gyroszkopikus stabilizáló rendszert és módosították a mozgáskoordinációs számítógépet vezérlő szoftvert.