Csillagrombolók

Fenyegető sziluettek - leigázott világok százainak rettegett látomása, mondják - a totális hatalom szimbólumai, ékként hasítanak keresztül minden ellenálláson. Sötét tömegük elhomályosítja a csillagok fényét, fegyvereik torkolatából maga a halál villan elő. Ők a birodalom erős karjai, az Uralkodó öklei. A csillagrombolók lándzsaszerű teste félelmet kelt és a birodalom erejét jelképezi hasonlóan a TIE vadászokhoz vagy a birodalmi rohamosztagosokhoz. A csillagromboló megtestesíti mindazt, amire oly büszke a hatalmas birodalmi flotta. A Császár erejének jelképei, gyilkos tűzerővel tiporják el az ellenállást a galaxis bármely szegletében. Könnyedén utolérnek bármely menekülő járművet, hogy megadásra kényszerítsék, vagy vonónyalábjaik segítségével főhangárjaikba szippantsák őket. Kétségtelen, hogy a Birodalom csillagrombolói a maguk nemében páratlan technikai csodák.. Fedélzetükön több ezer emberrel, akik hosszú, évekig tartó szolgálatot teljesítenek, valamint a rakodótérben megbúvó harci járművekkel valóságos kis világot jelentenek.

A birodalmi flottában az egyik legnagyobb elismerés egy csillagromboló kapitányi posztja. Persze nem mindig volt így, hiszen a csillagrombolók története kicsit korábbra nyúlik vissza - akik még látták a Régi Köztársaságot fénykorában, azt állítják a sors fintorai. Furcsa dolog a hadviselés. A csillagközi rend járművei szemvillanás alatt a háború fegyvereivé alakulnak, hogy, aztán ha kell, szemvillanás alatt csillagközi porrá váljanak az öldöklésben. A haditechnika a háborúk alatt mindig ugrásszerű fejlődésnek indult, míg a békeidő alatt gyakorlatilag stagnált. Ha diagrammon ábrázolnánk, a legmeredekebb haditechnikai fejlődés a Klónháborúk és a birodalom rendje alatt mutatkozna. Vegyük például az előbbit. A csatahajók előállításának technológiája hatalmas léptekkel növekedett, tekintetbe véve, hogy mekkora tét forgott kockán, a versengés öldöklően heves volt. Amint új cirkálóosztály lépett hadrendbe, máris még újabb, jobb hajót kellett felsorakoztatni ellene. Bár azóta e csodás harci gépek felett is eljárt az idő, sok mostani cirkáló ősét megtalálhatjuk a Klónháborúk idejéből való régi gyártmányú, illetve fejlesztésű hajók közt. Legékesebb bizonyítéka mindennek a Victory osztályú csillagromboló. De ahogy telt múlt az idő e régen félelmetes hajó mely világokat igázott le, egy-két emberöltő alatt egyszerű kísérőhajóvá degradálódott az Eclipse osztályú hajók oldalán. Egy bolygó elfoglalásához nem elég egy csillagromboló, de ha a bolygónak nincs megfelelő védelme (Planetáris pajzs, Ionágyú) akkor egyetlen csillagromboló is romba dönthet egy teljes bolygót. A csillagrombolók a felszíni csapatokat planetáris bombázással tudják támogatni. Mivel a kihívások időről időre nagyobbak illetve specializáltabbak lettek, több típust is kifejlesztettek ebből a remek hajóból, a tőr alakú design azonban mindvégig megmaradt a hajó sajátosságának. Az alábbiakban a különböző típusok rövid ismertetője olvasható:

Victory osztályú csillagromboló

A régi köztársaság hanyatlásának kezdetén befejeződő Klónháborúk vége felé tűnt föl a színen először a Walex Blissex által tervezett és építetett Victory osztályú csillagromboló. A hajó a Rendili StarDrive üzemeiben készület el. Nem sokkal a háború előtt helyezték szolgálatba, alig néhány bevetés erejéig, hogy aztán a köztársasági haditengerészet magját képezzék majd, egészen a hanyatlásig. Mint későbbi testvéreit a Victoryt is három alapvető feladat elvégzésére tervezték, az alábbiak szerint:

• bolygóvédelem, turbólézerek segítségével,
  
• bolygók elleni támadófegyver a szárazföldi csapatok támogatására,
  
• hajó-hajó elleni csata

Amint később nyilvánvalóvá vált, az első két funkcióban sokkal hatékonyabbnak mutatkozott, mint az utóbbiban. Legfőbb erőssége, hogy képes aláereszkedni a légkör felsőbb rétegeibe (erre az új generációs rombolók már nem képesek), és onnan precíziós támadásokat végrehajtani felszíni célpontok ellen, torpedóvetők (80 db) segítségével, emellett képes az esetlegesen szökni próbáló hajók elfogására.

Victory osztályú csillagromboló

Másik előnyős tulajdonsága, mely napjainkra előtérbe került és fő profiljává lépett elő, a hipertérbeli mozgékonyság: nagy sebességre képes és magas műveleti gyorsaságú, koréliai fejlesztésű DeLuxFlux hipermotívátora segítségével felveheti a harcot a környező rendszerekben tartózkodó hajók ellen is. A hajó hossza 900 méter, fegyverzete kész arzenál, 10 quad-turbólézer üteg, 40 iker turbólézer üteg, és 80 torpedóvető alkotja a támadó felszerelést, emellett rendelkezik még 10 vonósugárral ellenséges hajók elfogására. A vonósugarak generátorai a torony tetején vannak elhelyezve teljes kilátást biztosítva, így akár több célpontot is képesek a kezelők egyszerre követni. A csillagrombolók legnagyobb horderejű fegyvereit a turbólézerrel ellátott páncéltornyok jelentik, amelyek a felső fedélzet szélén kaptak helyet. Az ötven méter átmérőjű turbólézerek képesek áthatolni az energiapajzsokon és átütik még a legerősebb páncéllal borított űrhajókat is. Azonban a kicsi és fürge hajókat nehéz célba venni a toronyágyúkkal. Ha mégis sikerül, akkor már az is megsemmisíti a hajót, ha egy sugárnyaláb csak súrolja.

TIE dokk

Ekkora felszereléshez viszont komoly személyzet szükségeltetik, közel 5000 főre van szükség a maximális üzemeltetéshez. A Victory szárazföldi csapatokat is szállít, 2040 katonát képes bárhol felszínre juttatni. Támogatásként két osztag TIE vadásszal rendelkezik.

Hátránya, és későbbi háttérbe szorulásának oka az elégtelen fényalatti sebesség - kis teljesítményű LF-9-es ionhajtóműveit még a hajdani Alderaani Királyi mérnökség tervezte. Ezért hát száműzték a nagyobb űrcsatákból, ugyanakkor néhány példányát a hírhedt Szövetségi Szektor is megvásárolta - kisebb módosításokat hajtva végre rajtuk, és Tie-ok helyett Ird és Ird-A vadászgépeket szállítanak.

Nem sokkal a Klónháborúk után készült el az a maroknyi, második generációs Victory csillagromboló, melynek tervezésekor a hajó-hajó elleni csatát vették alapul. Ennek megfelelően tűzerejében és fényalatti sebességében jelentős változások álltak be. A korszerűtlen LF9-es ionhajtóművet a sokkal megbízhatóbb és nagyobb teljesítményű Hoersch-Kessel hajtóművekre cserélték le. Ugyanakkor jelentősen megnövelt tűzerejű turbólézereket, valamint torpedóvetők helyett ionágyúkat alkalmaztak, a vonósugarak teljesítményét pedig felfejlesztették. A birodalmi flotta jelenleg alkalmazott Victory osztályú csillagrombolói szektorőrjáratot teljesítenek, különleges figyelmet fordítva a kalóztevékenységekre, melyek ellen mindig is jeleskedtek

Birodalmi osztályú csillagromboló

A Köztársaság eltűnésével együtt Walex Blissex, a Victoryk mérnöke is eltűnt a színpadról, ami ahhoz vezetett, hogy erősen megcsappant a kreatív haditengerészeti mérnökgárda, Blissex pedig csak valamivel később, a felkelők szövetségének oldalán tűnt föl ismét. Lira Wessex, Denn Wessex birodalmi területi kormányzó felesége, Blissex lánya volt az, aki apja jogán folytatta a munkát a birodalmi haditengerészet számára. Így született meg a birodalmi osztályú csillagromboló, ami már a tervezőasztalon költségvetési rémálomnak bizonyult majdnem kétszer akkora, mint egy Victory osztályú csillagromboló, s csak a haditengerészet határozott nyomására hagyták jóvá a gyártását. A gyártást a birodalom legnagyobb űrhajószállítója a Kuat Drive Yards vállalta. Már a kezdeti fázisban nyilvánvalóbbá váltak az új romboló képességei. Előzetes számítások állították, a későbbi tapasztalatok pedig igazolták, hogy a birodalmi osztályú csillagromboló tűzereje képes egy lakott bolygót letarolni, az űrben pedig felveszi a küzdelmet egy kisebb hajókból álló flottával is. Egy ilyen romboló előállítása meghaladta egyes bolygók összes jövedelmét, egyetlen hiperugrás pedig kisebb rendszerek éves fogyasztását is. A birodalmi osztályú csillagromboló befogadóképessége az alábbiak szerint alakul:

- egy teljes rohamosztagos különítmény, a hozzá tartozó szállító és harci járművekkel,
- 20 db AT-AT lépegető,
- 30 db AT-ST lépegető,
- 6 teljes TIE osztag őrjáratok és kíséret céljára,
- 8 Lambda osztályú komp,
- kiszolgáló személyzet és kisegítő járművek.

A TIE Bombázó az indítóhangárban

Sok romboló előre gyártott földi bázisokat is szállít, amit a technikai személyzet pár nap alatt képes felállítani. Egy Helyőrség telepítésekor a romboló kihelyez közel 800 katonát és 2200 főnyi egyéb személyzetet, 10 AT-AT és 10 AT-ST lépegetőt, illetve 40 Tie vadászgépet. Ebből is nyilvánvaló tehát, hogy egy ilyen romboló a hozzá tartozó kisegítő űrhajók támogatásával gyakorlatilag bármilyen ellenfél megsemmisítésére képes, ráadásul - noha lehetetlenség minden rendszerbe helyőrséget telepíteni - az új birodalmi osztályú romboló segítségével a Császár keze mindenhova elérhet rövid időn belül. Ezt mutatja a hajók elosztása a galaxison belül, a rombolók nagy része a magvilágokban, a központi területeken állomásozik, s csak a meghódított rendszerek határain, illetve a fokozottabb kívánó rendszerekben létesítettek állandó őrjáratokat. Bárki levonhatja tehát a megfelelő tanulságot, a birodalmi osztályú csillagromboló több mint egy egyszerű fegyverplatform. Űrállomásokhoz illő dokkjaival és szervízkapacításával nem csak saját egységei, de harci gépek, kompok, landolóhajók, szárazföldi járművek befogadására és ellátására is képes, valamint egy teljes helyőrség felépítésére alkalmas elemeket tárol. Az újabb fejlesztésű birodalmi II osztályú csillagromboló erősebb pajzsokkal és nagyobb tűzerővel rendelkezik.

A Kessel felett

Minden kijelölt űrszektorra egy Szektoregység, azaz 24 birodalmi osztályú csillagromboló felügyel - bolygófelszíni rohamosztagos őrjárat ritkán szükséges - az ilyesmit a romboló parancsnokára bízzák.
A standart birodalmi hadviselés általában bolygóelleni támadások és inváziós hadmozdulatok elvégzésére alkalmazza az egységeket. Birodalmi osztályú csillagromboló alkotnak védelmi kíséretet is, mióta az első szuper csillagrombolót szolgálatba állították. Az endori csata előtt több mint 25000 birodalmi osztályú csillagromboló volt a birodalmi flotta szolgálatában.

Ezek a hajók adják a birodalmi flotta gerincét. A parancsnoki híd a torony közepén, elől húzódik, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a rombolóra és az őt körülvevő űrre. A repülésirányítók, rendszerkezelők, fegyverkoordináló tisztek és a személyzet tagjai a híd szintje alá süllyesztett, jól felszerelt helységben az "adatgödörben" dolgoznak - hivatalos nevén adatfeldolgozó személyzeti szint. A védelemért felelős két-három egység egymástól biztonsági okokból távol helyezkedik el. A pajzsgenerátorok a torony tetején, az elhárítórendszer az orrban, a vezérlőrendszer pedig a hajóhíd mögött kap helyet. A romboló alsó felén, a hossztengely mentén két dokköböl található, melyek közül a nagyobbik egy koréliai korvett méretű hajó befogadására is képes - ugyanebből az öbölből indulnak útjukra a Tie vadászok, és kutász droidok egy vertikális aknán keresztül, amely a hajó gyomrába nyúlik. Egy kisebb öböl szolgál a szárazföldi egységek kibocsájtására, közvetlenül a nagy előtt, melyen keresztül a kívánt szállítójárművek elhagyják a dokkokat. Percenként három, négylábú lépegető szállítására alkalmas landlóplatformok indulhatnak útnak, melyeket később nagy teljesítményű tehermodulok és speciálisan kiképzett kompok segítségével szállítanak vissza. A gigantikus hipertér generátort egy kupolával védett terület borítja - ez a generátor a valaha is épített legerősebb meghajtás, gyakorlatilag nem más, mint egy miniatűr nap, erősen páncélozott karbonit-dúracél páncélzattal, egy SFS I-es a2b szolár-ionizációs reaktor a hajó szíve. A fennmaradó belső területek többsége a személyzet részére fenntartott pihenő és lakórészekből áll. Az áttekinthetőség kedvéért a hajó személyzetének és a járművek pilótáinak barakkjai külön helyet kaptak. Ennek ellenére a barátság kölcsönös, hiszen mindannyian a haditengerészet tagjai. A tisztaságért és a higiéniáért felelős rendszereket a végletekig leegyszerűsítették - mivel a rombolók nem rendelkeznek újrafeldolgozó képességgel, a tárolt hulladékot nemes egyszerűséggel az űrbe lökik, többnyire a hipertérbe lépés előtt. Az a tény, hogy ezáltal a szektornak az a része hajózási rémálommá válik, nem aggasztja a birodalmat, a szektor rendfenntartói pedig óvakodnak panaszkodni. Vagy eltakarítják, vagy (legalábbis a nagyobbakat) otthagyják és bejelölik az asztrogációs térképen.

A birodalmi csillagromboló a felszíni támadásokhoz és vadász védelemnek 6 századnyi vadászgépet szállít. Ebből 1 osztagnyi felderítő, TIE Scout, 1 osztagnyi bombázó TIE Bomber, Thrawn főadmirális idején ezeket Scimitar bevetési bombázókra cserélték, és 4 osztagnyi TIE vadász, a TIE Interceptor kifejlesztése után az egyik TIE osztagot interceptorokkal váltották fel.

A Tie bombázókat páncélozott kamrákban tárolják, melyek védik a rombolót, ha valamelyik bombája véletlenül felrobbanna, a bombázók a hangárok leghátsó részéből indulnak útjukra. A Tie vadászok és a bombázók a fő leszállófedélzetre szállnak le, ahonnan az indítóhangárokba trélerek segítségével jutnak el. A magas rangú tisztségviselők járművei a kis elülső hangáron keresztül szállnak fel, amely szükség esetén a főhangárt is tehermentesítheti.

A birodalmi csillagrombolók csatában a fegyverzetükre és a páncélzatukra támaszkodhatnak és nem a manőverező képességükre vagy a sebességükre. A hajó fegyverzete 60 turbólézer üteg, 60 ionágyú és 10 vonósugár. A birodalmi II osztályú rombolón már valamivel több fegyver kapott helyet, 50 nehéz turbólézer üteg, 50 turbólézer ágyú, 20 ionágyú és 10 vonósugár. Ezek a hajók inkább mozgó harcállomások, mint gyors támadásra alkalmas hajók. Ennek ellenére a birodalmi csillagrombolókat nagyon nehéz megsemmisíteni, ezzel általában csak túlerőben lévő vagy nagyon jól képzett legénységgel rendelkező lázadó parancsnokok próbálkoznak. A csillagromboló egyik gyenge pontja a hajóhíd tetején elhelyezett pajzsgenerátorok. Ha a lázadó vadászgépek át tudnak hatolni az elhárítótűzön akkor torpedókkal meg tudják, semmisíteni a pajzsgenerátorokat, ezután a hajó már csak a törzs páncélzatával tud ellenállni a támadásoknak, és ha teheti, visszavonul.

A hajó legénysége 37085 fő, a csillagromboló szárazföldi csapatokat is szállít, melynek száma 9700 fő, a csapatszállítást a 15 Gyalogsági Szállító komp és a 8 db Lambda osztályú sikló oldja meg. Ezen felül a hajóparkhoz tartozik még 5 Bevetési Ágyúnaszád is.

A Devastator

Interdictor csillagromboló

A hajót A Sienar Fleet Systems tervezte a Birodalom kérésére, szabvány elnevezése Immobiloizáló 418- as nehézcirkáló. Ez a hajó azon kevés birodalmi fejlesztések közül való, amit eredetileg nem háborús célokra (hanem mélyűri építkezésekhez) használtak. A hajó hossza 600 méter, a váza átlagos nehézcirkálóváz, erre szerelték a kiegészítőket.