Igaz, hogy a Kereskedőtestület törpe pókdroidja első látásra kicsit komikus, nagy szemű, négylábú, mechanikus Pinokkiónak tűnik, ám a beépített 45 mm-es centrális lézerágyújának torkolattüzében már egészen másképp csillognak a harci droid hatalmas, vörös fotoreceptorai. A Shu Mai vezette Kereskedőtestület droidhadserege egyike a hét legnagyobb "Köztársaságon kívüli" kereskedelmi és iparszervezetek által létrehozott törvénytelen fegyveres erőknek. Ez a szervezet tartja kezében a Galaxis legnagyobb és egyben legjövedelmezőbb nyersanyag kitermelő helyeit. A hatalmas szárazföldi, víz alatti és légköri lelőhelyek tulajdonosaként évről-évre egyre nagyobb bevételekhez jut. A Testület által kinézett szűz területek tulajdonjogáért folytatott versenytárgyalások általában gyorsan befejeződnek. Vér és acél. Legtöbbször már a felvonuló harci droidok hatalmas seregének puszta látványa is meggyőzi még a legmakacsabb üzleti partnert is. Ám ha mégsem, akkor egészen biztos, hogy a sugárfegyverek torkolattüzének villódzó fényében végül, vérvörös pecsét szentesíti a szerződést.

A törpe pókdroidok feladata elsősorban nem a rombolás és pusztítás, hanem a kutatás. Ezeket a 2 m magas kis szerkezeteket abból a célból hozták létre, hogy képesek legyenek a bányák szűk járataiban is biztonságosan és hatékonyan mozogni. Gyakran előfordul, hogy a bérlők megpróbálják elsumákolni a horribilis összegű bányadíjak, valamint a legkülönfélébb adók befizetését és végrehajtóik elől a szűk tárnák valamelyikében keresnek menedéket. Ezek a kisméretű robotok képesek behatolni a szövevényes alagutak labirintusába és felkutatni az ott rejtőzködő célszemélyeket. A felderítésben elsősorban a két hatalmas infravörös fotoreceptora vezeti a droidot. Ezek a látószervek a bányajáratok teljes sötétségében is jól láthatóvá teszik a célt. A két infravörös fotoreceptoron túl a felderítést és célkutatást a félgömb alakú koponya tetején elhelyezett besugárzás-vevő antenna segíti. Az érzékelők által begyűjtött adatokat egy programprioritásos, de egyébként vezérlés független, önálló kiértékelésre képes elektronikus agy dolgozza fel. Ez azt jelenti, hogy a küldetések kezdetén a robotot egy törzsprogrammal látják el, ami meghatározza a végrehajtandó feladatokat, ám azután a bevetés alatt felmerülő esetleges problémákat a droid saját maga oldja meg. Ez sokkal biztonságosabb és célravezetőbb, mint a rendkívül sérülékeny, állandó központi irányítással működtetett harci egységek bevetése.

A törpe pókdroidokat csak egyetlen fegyverrel szerelték fel. Ám ez a 45 mm-es nehéz lézerágyú akkora nyers tűzerőt biztosít a kis harci robot számára, ami még egy vadászgép fedélzetén is megállná a helyét. A centrális lézerágyú tűzvezetését az infravörös fotoreceptorok közé integrált, kisméretű lézeres távolságmérő és a megjelölő célkereső segítik. Így szinte 100%-os találati pontosság érhető el. Az ágyú fel és le 20, míg körbe a fejjel együtt 360 fokban mozgatható. A tűzzóna holttere ezáltal elhanyagolhatóvá vált. A fegyverzet és a meghajtórendszer energiaellátásáról egy az apró törzsbe integrált könnyű, kompakt reaktor gondoskodik. A kis szervomotorokkal és hidraulikus nyomórudakkal vezérelt lábak, a legzordabb terepviszonyok között is rendkívüli mozgékonyságot biztosítanak a pókdroid számára. A gömbizületeken mozgó lábtagok teljesen szétterpeszthetőek vagy akár a fej alá is behúzhatóak. Ebben a pozícióban a robot magassága mintegy 3 méterre nő. A széles, csúszós talajon kiereszthető karmokkal felszerelt talpak még az ingoványos, mocsaras területeken is lehetővé teszik; az egyébként könnyű gépezet biztonságos mozgását. A viszonylag gyors helyváltoztatási képesség megteremtése miatt, a kis önsúly elérése a tervezés során nagyon fontos szempont volt. Emiatt azonban a robot passzív védelmét biztosító nehéz páncéllemezeket elhagyták. Helyette olyan burkoló anyagokat választottak amelyek már önmagukban is képesek ellenállni a káros mechanikai behatásoknak és bizonyos mértékben még a kis- és közepes tűzerejű sugárfegyverek energiáját is el tudják vezetni. A komolyabb páncélvédelem és az erőtér-generátor hiánya miatt azonban, a főbb rendszereket jócskán túlbiztosították. Általában mindegyiket két- vagy háromkörös biztonsági megoldással építették.