A vukik
A vukik értelmes erdőlakó lények a Kashyyyk dzsungelvilágáról. A galaxis egyik legerősebb értelmes fajának számítanak, s ezen kívül jó érzékük van a műszaki dolgokhoz. Kevesen képesek megkülönböztetni őket egymástól, pedig jó pár hasonló, mégis elkülöníthető vuki alfaj létezik, általában a szőrzet színe alapján különíthetőek el. Csubakka például a rvuk-okhoz tartozik és fajának megfelelően barna, és vörös szőrzete van. Híresek a barátaik iránti hűségükről, lobbanékonyságukról és agyafúrtságukról. Bár a vukiktól általában tartanak, és sokan közülük hajlamosak törni, zúzni dühűkben, ugyanakkor azonban éles eszűek, ragaszkodóak és nagyra becsülik a hűséget és barátságot. A vukik magas szintű technológiát fejlesztettek ki és hatalmas városokat építettek szülőviláguk fáinak koronájában. A hatalmas Wroshyr fák tetején élnek több száz méter magasan, a talajszintre ritkán merészkednek, vadászni illetve különleges beavatási szertartásaik miatt. Számos saját, egyedi munkaeszközük van, amiket kizárólag az ő népük használ, talán mind közül a leghíresebb a vuki lézervető vagy más néven a sugárszerszámíj. Egy másik sajátos használatos eszközük a kulár, ami egy szőrből készült zsákféleség, ebben a vukik a kölykeiket és azokat a vendégeiket szokták a hátukon cipelni a fák közötti közlekedés közben, akik nem képesek a hatalmas fákon biztonságosan mozogni. A vukik közt akad néhány igen tehetséges technikus, nekik köszönhetik a kilométerekre a felszín fölött lebegő városaikat. A birodalom is "értékelte" a vukik műszaki érzékét, így olyan birodalmi fegyverek építésén dolgozhattak halálukig rabszolgaként, mint a halálcsillag vagy a napzúzó.
A vukikkal a Birodalom rabszolgaként bánt, és mióta az új köztársaság felszabadította őket, az új rend megbízható támogatóivá váltak. A birodalom bukását megelőzően szinte minden vuki a birodalom rabszolgája volt, és a "szabad" vukik fejére jókora vérdíjat tűztek ki.
A vukiknak hatalmas, visszahúzható mászókarmaik vannak, amiket kizárólag mászásra használnak. Azt a vukit, aki szándékosan közelharcra használja a műszókarmait, a fajtája azonnal kitaszítja, és később valószínűleg hajtóvadászatot rendelnek el ellene - a körülményekre való tekintet nélkül.
A vukik képtelenek kiejteni a közös nyelv szavait, bár érteni tökéletesen értik azokat. Szinte mindig van egy közeli barátjuk, akivel együtt utaznak, és tolmácsol nekik. A vuki nyelvet shyriivuk-nak nevezik és nagyjából lefordítva annyit jelent "a fák népének nyelve". Több más nyelvjárás is létezik, egyik ezek közül a xaczik, amit a Wataki sziget környékén elő vuki beszélnek, ezt keveset használták mivel shyriivuk a közös nyelvük és ez az elfogadott a kereskedelemben is. Ezért amikor a birodalom megszállta a Kashyyykot a vuki földalatti mozgalmak a xaczik-ot tették meg titkos nyelvüknek. Olyankor használják, amikor utasításokat és kényes információkat akarnak továbbítani anélkül, hogy a birodalmiak tudomást szerezzenek arról.
A fiatal vukiknak ahhoz, hogy felnőtté avassák őket, próbákat kell kiállniuk, a becsület, a bátorság és a kitartás próbáját. Ez a próba általában abból áll, hogy a fiatal vukinak egyedül kell levadásznia egy a felszínhez közel élő nagyragadozót. Ha ez sikerül neki, akkor egy szertartás keretében megkaphatja a vuki vállszíjjat és új nevet, választhat magának.
A vukikat köti a becsületük. Ádáz harcosok és kirívóan büszkék, olykor őrjöngő harag fogja el őket, olykor pedig kegyetlenek és tisztességtelenek - akár a híres Snoova, aki fejvadászként keresi kenyerét - de szigorú becsületkódexük van. Nem árulják el, és nem hagyják cserben a fajtájukat, sem más vukikat sem egész népüket, de ugyanígy barátaikat sem. A "törvényt" megszeghetik a becsületkódexet, azonban soha, ez a kódex legalább olyan szigorú, mint amilyen ősi.
Az egyik tradicionális hagyományuk a tövispatkány vadászat, ezek a fél méter magas visszahúzódó teremtmények pengeéles tüskéket hordanak a hátukon, melyeket akár ki is lőhetnek a rájuk vadászókra. A vuki hímek - mert csakis a vuki hímek vadásznak tövispatkányra - ha meg akarnak közelíteni egy ilyen állatot, valamilyen pajzsot tartanak maguk elé, ez felfogta a neki szánt tüskéket, míg a patkány ki nem fogyott a munícióból. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzetük, a vuki hagyomány előírta, hogy a tövispatkányokra csakis puszta kézzel vadászhattak, és csakis a puszta ökleik erejével volt szabad megölni az állatot - semmiféle lőfegyvert vagy nyílvetőt nem használhattak.
Azért vadásznak a hímek tövispatkányra, mert ezzel kérik feleségül a nőstényeket, amennyiben egy nőstény elfogadja a zsákmányt, úgy beleegyezik a házasságba. A vukik egy éltre választanak párt maguknak, esküjük a halálukig szól. Az esküvőn rengeteg olyan ételkülönlegesség is előfordul, melyet máskor nem fogyasztanak, ezek más fajok számára ehetetlenek mivel a vuki ételek hírhedten túl vannak fűszerezve, elég néhány falat és már ki is marta az óvatlan kóstoló gyomrát.
A Kashyyyk felszínéig még egyetlen vuki se merészkedett le. Úgy hírlett, hogy éji ragadozók lesnek ott préda után, akik az áldozataik vérén és lelkén lakmároznak. Úgy tartották továbbá, hogy azoknak a lelkei, akik a haláluk előtt megszegik a szavukat, lesüllyednek a felszín közelébe, és rejtőzködve csapdába csalják azokat, akik elég bolondok ahhoz, hogy a közelükbe merészkedjenek.
A becsületbeli bűn levezeklése szinte lehetetlen - a vétkes vuki általában csak halála révén nyer feloldozást. A hamisan megvádolt vukik azonban megszabadulhatnak a szégyenbélyegtől, és számos legenda szól a kitaszított vukik visszatéréséről.
|