A Freitek E-szárnyú vadászgépét Thrawn admirális, az Új Köztársaság ellen indított nagyszabású offenzívája idején mutatták be. Egy évvel később pedig, mikor a Csá-szár újra elfoglalta pokoli trónját; hogy a sötétség seregeit végső csatába vezesse, az új vadászgép már a Köztársasági Flotta vadászerőinek ékét alkotta.

Az E-szárnyút a korábbi Incom Corporation tervezőgárdája álmodta meg, ugyan az a csapat, aki annak idején a hihetetlenül sikeres X-szárnyú vadászgépet is megalkotta. Évekkel később derült csak ki, hogy a tervek ismét sikerre ítéltettek. Az E-szárnyú vadászgép (ESZV) a valaha rendszerbe állított legjobb harci repülők sorá-ba lépett. Az első éles bevetések, még a legszkeptikusabb Köztársasági pilótákat is meggyőzték, hogy a Flotta ezúttal ismét egy ütőképes fegyverrendszer birtokába ju-tott. Kezdetben a már öregedő A-szárnyú vadászok felváltására vezényelték őket, feladatuk az utánpótlás szállító konvojok védelmének ellátása és a Birodalmi kötelé-kek támadása volt.

Bár az ESZV végsebessége már sok birodalmi vadászpilótát ámulatba ejtett, az igazi erőssége mégsem ez, hanem a nyers tűzereje. A három darab Taim & Bak T2-es lézer ágyú; amiből kettőt a szárnyak törővégeire, egyet pedig a kabintető fölött rögzítettek, teszi igazán félelmetes fegyverré. Ám az új vadászgépet nem csak lézer-ágyúkkal fegyverezték fel. Az X-szárnyúhoz hasonló módon, az orr részbe épített Krupx MG9 torpedóvetők tizenhat darab proton torpedó vagy más nem irányított ra-kétalövedék betárazását teszik lehetővé. Továbbá a törzs alá szerelt pilonokra a köz-társasági arzenál bármelyik modern, repülőfedélzeti fegyvere felszerelhető. Az AA-7-es tér-tömeglokációs rakétáktól kezdve az MDS gránátvető gondolákon keresztül, a különböző mélyűri és légköri bombákig igen széles a választék. Ezek a nehézfegyve-rek elegendő erőt képviselnek bármely közepes méretű hadihajó vagy helyőrség el-len. Így az ESZV jó alternatívát jelenthet a lassú és nehezen manőverezhető B-szárnyú vadászgépekkel szemben.

Az új vadászgép egy hosszabb tervezési folyamat eredményeként született meg. A Freitek mérnökei éveken át tartó fejlesztő munkával, több technikai újítást felhasználva alkották meg művüket. Az eddig használt Carbanti rendszerű szenzorokat egy olyan új, saját fejlesztésű harcászati-navigációs felderítő szkenerrel és az ahhoz kapcsolódó fedélzeti rendszerrel helyettesítették, ami már a legmodernebb irányított rakéták vezérlését is lehetővé teszi. A hajtóművek szintén a modern kor vívmányai. Az F-7L7-es motorok, bár feleakkorák, mint az X-szárnyú turbinái, mégis annál kétszer nagyobb teljesítmény leadására képesek. E mellet az üzemanyag fogyasztásuk sokkal kedvezőbb, így az üzemeltetés költségei alacsonyabbak. Egy másik újítás, hogy az Industrial Automaton elavult R2-es droidjai helyett a tervezők, az új R7-es asztromechanikai egységeket használták fel. Ezek a robotok sokkal kisebbek, mint az R2-esek és igaziból már nem is annyira droidok, hanem inkább kompakt kis fedélzeti rendszerek. Az R7-esek többek közt pontosabb hiperugrás számításokat és gyorsabb navigációt tesznek lehetővé. Bár kezdetben sokan kétkedve fogadták, de az ESZV nagy elődjével szemben fix, szimpla, alulépített szárnyakkal készült. Ám az enyhén előrenyilazott, negatív V alakban döntött hordszárnyak már az első éles légköri repülések során bebizonyították létjogosultságukat. A szimpla szárnyak alkalmazása emellett súlymegtakarítással is járt.

Ha azt mondják, hogy az B-szárnyú vadász a műszaki személyzet rémálma, akkor a Freitek kis vadásza minden karbantartó álma. A lézerágyúk fázis átalakító dobjaitól kezdve a repulzorgenerátor elosztóvezetékéig minden részegysége köny-nyen és gyorsan cserélhető. Ennyi pozitívum után azonban meg kell említeni néhány negatívumot is. Először is a fejlesztés költségei. Ma már biztosan tudhatjuk, hogy az E-szárnyú vadászgép a Köztársasági Flotta által rendszerbe állított legdrágább va-dászgép. Rendszerbe állítása számos változást okozott a haderő szerkezetében. Pl. az Y-szárnyú gépeket teljesen kivonták az aktív szolgálatból, hogy az üzemeltetésük költségéből az új, korszerű vadászok beszerzését finanszírozhassák. Persze abból a pénzből ez még nem valósulhatott volna meg, így jó néhány más harci egység lét-számát jelentősen csökkentették és további átszervezések is elkerülhetetlenek vol-tak. De adódtak más problémák is. Az első éles bevetések tapasztalatait kiértékelve, a fejlesztőknek rá kellett ébredniük, hogy a lézerágyúk generátoraiban alkalmazott szintetikus Tibanna gáz valamilyen érthetetlen módon, bár lassan, de biztosan elszi-várgott a fegyverekből, ezáltal jócskán csökkentve azok hatótávolságát. A Calmar védelmére induló E-szárnyúak ágyúin a mérnököknek azonban már nem volt idejük nagyobb átalakításokat végezniük. Ezért azok fegyvereit egyszerűen csak átkalibrál-ták, hogy a szokásos gázmennyiség háromszorosával tölthessék fel az ágyúkat. Így a lézer ágyúk megőrizték a hatótávolságukat, de a túltöltések miatt sajnos gyakran erősen felmelegedtek.

T-szárnyú vadászgép

Azóta, hogy Ackbar admirális a kiváló Mon-Calamari stratéga nevével fémjelzett, és a verpinek csodálatos hajóépítő tudását hirdető Shantipole Project: a B-szárnyú vadászgép szolgálatba állt, már egy fél évtized telt el. A Galaxis ez idő alatt nagyot változott. A katonai technológia fejlődése hatalmas léptekkel haladt előre. A modernizáció elkerülhetetlen volt és szinte a Szövetség valamennyi típusára kiterjedt. Nem volt ez másképpen a B- szárnyú vadászgépekkel sem. Így ezek legújabb típusai; az EC 4-es széria gépei, szinte már csak sárkányszerkezetükben hasonlítanak a legelső szolgálatba állított változatokhoz.

Az eltelt évek technológiai fejlődése és a sok éves harci tapasztalatok által a B-szárnyú legújabb generációja immár valóban hatékony romboló-csapásmérő vadászgéppé érett, a Szövetségi Flotta egyik legjobb típusává. Az idő azonban amely ezt a harci gépet az első vonalba juttatta, bizonyos típusoknak a hanyatlását hozta. Az előbb-utóbb elkerülhetetlen technikai elavulás; a folyamatos korszerűsítés ellenére, utolérte az Y-szárnyú vadászokat, s így ezeknek a harci gépeknek az ideje lassan lejár. Már most is csak kevés egység repüli ezt a típust és folyamatosan végleg kivonják a Flottától. Persze ezek a veterán repülők nem válnak a thermofúziós zúzók martalékává, hanem pályafutásukat a planetáris Nemzeti Gárdák kötelékeiben folytatják. Az Ysz kivonása valószínűleg hatalmas űrt fog okozni, hiszen a maga idejében kiváló, multifunkcionális gép volt, a Flotta igáslova. Mindezek a körülmények és az, hogy a Bsz EC 4-es feladatkörében kis híján kinövi a szövetségi arzenál jelenlegi típusait, arra indítatta a Flotta vezérkarát, hogy egy új harci gép kifejlesztésébe kezdjenek. Kezdeti elvárásként egy többfeladatú, nagyméretű vadászgép tervei körvonalazódtak, amely képes lehet az Ysz kivonása után maradó űr betöltésére, valamint minőségi kiegészítést képes biztosítani a legújabb Bsz típusok számára. Az Új Köztársaság politikai vezetése azonban nem sokkal a project megkezdése után, gazdasági okokra hivatkozva leállította a programot. Ám a Birodalomi Flotta újjászületésének aggasztó jeleit látva, majd az egész Szövetséget hidegzuhanyként ért Sluis Van-i csata után hirtelen mégis megváltozott a véleményük és a program újra zöld utat kapott.

A fejlesztés pár évvel a Szövetségesek győzedelmes endori csatája után kezdődött. Sokan elhitték; és ezt nem is lehet felróni nekik, hiszen oly rég óta várták már, hogy a Birodalom a Halálcsillaggal együtt végleg atomjaira hullott. Ám a vezérkari tábornokok egy csoportja másként látta a helyzetet. Való igaz, hogy a Birodalom, mint összefüggő szervezet megszűnt létezni, no de korántsem semmisült meg végérvényesen. Igaz a Flotta nagy része odaveszett az endori csatában, ám több hadihajó és romboló is inkább a menekülést választotta, a vadászgépekről már nem is beszélve. Másrészt nem szabad elfeledkezni a Galaxis mint egy háromnegyed részén állomásozó birodalmi csapatokról sem. A Stratégiai Védelmi Parancsnokság, az SDC, ennek teljes tudatában pályázatot írt ki egy új vadászgép kifejlesztésére. Az alapvető célkitűzés az volt, hogy egy olyan megfelelő teljesítménnyel és fedélzeti tűzerővel rendelkező harci gép születhessen mely képes minőségi kiegészítést biztosítani a legújabb Bsz típusok számára és amely manőverező képességével, fedélzeti elektronikájával a következő generáció harci rendszereinek alapjául szolgálhat. Mind emellett követelmény volt, hogy a vadászgép az addig sok kapitány életét megkeserítő, Intredictor osztályú mélyűrcirkálók térgörbítőinek zavarására is alkalmas rendszer hordozására legyen képes. Az SDC kemény követelményeket támasztott, ennek ellenére két hajógyár is versenybe szállt a projectért. Az egyik a híres Incom/Subpro, a másik pedig a Köztársaság iránt felettébb lojális Tandard cég volt. Miután a prototípusok elkészültek és a tesztrepülések befejeződtek egyértelművé vált az I/S cég modelljének fölénye. Bár a két gép közel azonos szerkezettel épült, az Incom vadászgépe erősebb, nagyobb tűzerejű és a Riar Bolt hajtóművének köszönhetően viszonylag hatékonyabb volt. A verseny tehát eldőlt és az SDC megrendelést adott az előszéria legyártására.

Az új vadászgép az IS J6-os típusjelzést kapta. Itt lépett be a képbe a Köztársaság és lefújta a programot. Mint később megtudhattuk, a szenátus gazdasági okokra hivatkozva állította le a projectet. A legszomorúbb azonban az, hogy ez az indoklás tulajdonképpen meg is állta a helyét. A háború után a Szövetség valóban kínzó anyagi gondokkal küszködött, ám ha a tudjuk, hogy fejlesztés költségeinek nagy részét az Incom /Subpro maga fedezte a tervezéstől a megvalósulásig, ez az indoklás még is érthetetlen. Sokkal érthetőbb a lépés, ha politikai oldalról közelítünk a problémához. A vesztes konszern, a Tandard részvényeinek nagy része ugyanis a szenátus befolyásosabb tagjainak kezében volt. Azzal pedig, hogy a meccset elvesztették, a részvények árai hirtelen túl nagyot zuhantak. Nagyobbat, mint ahogy azt, a szálakat a háttérből mozgató hatalmasságok szerették volna. Az üzlettel az Incom túl nagy falatot vágott volna ki a tortából, és ez megengedhetetlen volt. A program tehát rövid időre kényszerpihenőre kárhoztatott. Aztán pedig bekövetkezett az amitől sokan féltek: a Sluis Van-i csata. Ekkor hirtelen mindenki rájött, hogy a Birodalom bármennyire is szeretnék volna, nem vérzett el az Endor mellett. Nagyon is él. Él, és amíg a gyökereit is ki nem irtják, élni is fog. És amíg ez be nem következik addig a Szövetségnek szüksége van modern, hatékony fegyverekre. Olyanokra, mint az Incom IS J6-os vadászgépe. A gazdasági problémák így egy-kettőre megoldódtak és a fejlesztés újra zöld utat kapott. Ezután már gyorsan pörögtek az események. A terveket leporolták és az I/S megrendelést kapott a sorozatgyártásra. Ennek köszönhetően a Sluisi rajtaütést követően másfél évvel, rekordidő alatt a Szövetség már át is vette az első pédányokat, és a Flottánál elkezdődhetett a hadrendbe állítás…

• Gyártó: Incom Corporation
• Hajtómű: 4 db Incom 4L4 fúziós ion hajtómű
  opció: 4 db Incom 4j.4 fúziós torló hajtómű
• Méretek: hossz 12,5 m; fesztáv 8 m;
• Tömeg: üres tömeg 14 800 kg; maximális felszálló tömeg függesztménnyel 21 500 kg
• Szenzorok: Carbanti rendszerű szenzor sor
• Fegyverzet: 4 db Taim & Bak KX9 lézer ágyú; 2 db Krupx MG7 proton-torpedó vető

Amikor Luke Skywalker harcba szállt az első Halálcsillag ellen, a Szövetség X-szárnyú vadászgépe a Galaxis egyik legkorszerűbb harci repülője volt. Bár azóta már sok idő telt el és számtalan gyorsabb, erősebb vadászgépet állítottak hadrendbe, a T-65 még mindig repül. Legújabb harmadik generációs változatai még sokáig szolgálhatják a szabadság ügyét, amit nélküle aligha vihettek volna győzelemre. Kevesen tudják, de kész csoda, hogy a Lázadók hozzájuthattak ehhez a géphez. Ez a vadászgép volt a független Incom utolsó projecte, mielőtt a gyár a Birodalom kezébe került. A gépet eredetileg nem a Szövetség megrendelésére fejlesztették. A munkálatokat, egy magát meg nem nevező távoli rendszert uraló rezsim pénzelte. Ám a Birodalmi Biztonsági Hivatal már régóta gyanította, hogy az egyébként addig független hajógyár egyes vezető beosztásban lévő mérnökei szimpatizálnak a Felkelőkkel. A ISB gyanúja nem volt alaptalan. Ám még az utolsó pillanatban, mielőtt a Birodalmi Haditengerészet egységei betörték a gyár kapuit, a renitens főmérnökök; egy szövetségi akció keretében sikeresen átmenekítették az XSZ (X-szárnyú) tervdokumentációit és a prototípusokat a Lázadókhoz.

3D image by Jon McGarry

Az X-szárnyú nevét, a szétnyitható, így kereszt alakot formázó hordszárnyairól kapta. A kereszt szárnyak az ütközetben növelik a fedélzeti fegyverek tűzerejét, valamint javítják a manőverezhetőséget. Az XSZ egy kisméretű, együléses vadászgép. Vezethetősége kísértetiesen hasonlít a T-16-os légirobogóhoz hasonló, egyszerű sport, szabadidős célokra épült gépek irányításához. Ez a tény megkönnyíti az ifjú kadétok felkészítését, jócskán csökkentve így a költségeket és a háborúban amúgy is szűkre szabott kiképzési időt.

A X-szárnyú vadászgép tűzfegyverekkel szembeni védelmét, a titánium-ötvözetből épített, megerősített sárkányszerkezet, valamint a Chempat pajzsgenerátor adja. A szerkezeti elemek szilárdságának és védelmének köszönhetően a kisebb erejű találatok nem befolyásolják számottevően a vadászgép teljesítményét. A pilóta személyes mentését, a 2.5-ös szériától kezdve már egy kompakt, teljes egészében katapultálható kabin biztosítja. Ezért a pilótáknak nincs szükségük az egész testüket védő szkafanderre és a nehéz sisakra, elég egy egyszerű overall és könnyű repülős sisak viselete. Akárcsak az YSZ fedélzetén itt is a pilótafülke mögött kialakított kis üregben foglal helyet az Industrial Automation cég R2-es asztromechanikai droidja. A robot elvégzi a repülés közben adódó karbantartásokat, kiszámolja a hyperugrások koordinátáit, valamint a repülés alatt hasznos tanácsokkal segíti a pilótát. A hyperugrások végrehajtását az Incom Gbk-585-ös típusjelzésű hyperdrivemodulátora teszi lehetővé. Mivel az XSZ fedélzetéről (ki tudja miért) hiányzik a navigációs computer, a hyperugrások koordinátáinak kiszámítását és a fénysebesség feletti repülés közbeni navigációs feladatokat is az R2 egység végzi. Az X-szárnyút egy rendkívül hatékony, u.n. Carbanti rendszerű harcászati-navigációs szenzor sorral látták el. Az orrkúp alatt megbújó érzékelő sor több egységből épül fel. Tartalmaz egy Fabritech Ans-5d "lock track" teljes spektrumú szenzort, egy Melihat "multi-imager" részecske sugárzást érzékelő szenzort és egy Tana Ire optikai célzó berendezést. A szenzorok vezérléséről egy Fabritech Anq 3.6-os tűzvezető számítógép gondoskodik. A fedélzeti fegyverzetet a szárnyvégekre rögzített Taim and Back KX9-es jelzésű lézer ágyúk, valamint az orr részbe épített két darab Krupx MG7-es protontorpedó vetők alkotják. A 4 db lézerágyú képes akár egymás után egyenként, vagy akár párban is tüzelni. Az XSZ táranként, három darab protontorpedót hordozhat. E speciális fegyverrel pusztította el a Szövetség a Halálcsillagot a Yavini csatában. Az apró részecske fegyverek áttörték az űrállomás egyik hőcserélő nyílásának energia pajzsát. A ventillátor házba detonált töltetek robbanása láncreakciót indított el, ami végül a Halálcsillag teljes megsemmisüléséhez vezetett.

A Yavini csata óta eltelt évek alatt a vadászgép több átalakításon ment át, melynek eredményeképpen mára szinte minden részegységét kicserélték és módosították. A legjelentősebb átalakítás talán a hajtóműveket érte, miáltal az X-szárnyú modern, korszerű hypermodulátorral szerelt, hatékony motorokat kapott. Egy másik jelentős változás még, hogy a legújabb változatokat már integrált asztromechanikai egységgel szerelik, ami feleslegessé teszi az elavult R2-es robotok használatát. Emellett korszerűsítették a fedélzeti fegyvereket és az azokat vezérlő rendszereket is, növelve a találati pontosságot és a tűzerőt. A szárnyak törővégeire ma már nem csak a KX-9-es lézer ágyúk, hanem a szövetségi arzenál bármelyik modern fedélzeti fegyverrendszere felszerelhető. A torpedó-vetőkbe lézervezérlésű rakéták és a legkorszerűbb tér-tömeg lokációs lövedékek is tárazhatóak. Egy szó, mint száz az INCOM egykori "dezertőr" vadásza bátran felveszi a versenyt a legújabb fejlesztésű harci gépekkel és minden bizonnyal még sokáig szolgálhatja a szabadság ügyét.