ARC gárdisták

A filmeken túl

A Galaktikus Köztársaság klónkatonái szigorú egyenletességet mutattak mind az ügyesség, mind a fellépés terén, de voltak páran, akiknek feladata az volt, hogy az embertömegeket fékezzék meg. A klón közkatonák egyik alapcsapata volt a Továbbképzett Felderítő Rohamcsapat, más néven az ARC gárdisták (Advanced Recon Commando), egy elit gyalogos egység, akiket Jango Fett képzett ki.

Csak egy meghatározott számú ARC katona lett kiképezve, mielőtt Fett korai halálát lelte volna a Geonosisi Csatában, és őket szinte soha nem vetették be a Klónháborúk alatt. A Kaminoi Csata alatt Lama Su miniszterelnök személyesen aktiválta az ARC gárdistákat, hogy megvédjék Tipoca City-t a Szeparatisták támadása ellen. Ők ezenfelül a Muunilinst, a Jabiim, és a Pengalan IV elleni hadjáratban is részt vettek.

Az ARC katonákat kizárólag a legveszélyesebb küldetéseken alkalmazták, olyan küldetéseken, ahol szükség volt alapos és független gondolkodásukra. Habár ezek a katonák is keresztülmentek fejlődésgyorsításon, tanulékonyságuk és függetlenségük messze nagyobb volt, mint “általános” társaiké.

Az ARC gárdistáknak egy továbbfejlesztett klónkatonai páncéljuk volt, és nehezebb fegyvereik, vagy olyan küldetéstől függő felszerelésük, mint a fordított polaritású impulzusgránát.

A kulisszák mögött

Az ARC gárdisták a normál klónkatonák Navy SEAL verziójának megfelelői voltak. A tervezés kezdeti stádiumában mint egy klón felderítő voltak leírva, kijelölve ezzel “szabadságukat”. A Dark Horse Comics alkotta meg az ARC betűszót. Külsőjük számos ötletet használ fel Jango Fett elnyűtt mandalori páncéljából, valamint a rohamosztagosok és havasi gárdisták későbbi generációs páncéljából.

Az ARC gárdisták először a Dark Horse-féle Star Wars: Republic című képregényben tűntek fel, ezenfelül láthatjuk őket a Clone Wars animációs sorozatban, valamint a Hasbro játékaiban.

AT-AT vezetők

AT-AT vezetők a filmekben

Ők a masszív birodalmi lépegetők vezetői, és sok csatát átélt ügyességükön egyetlen terep sem foghat ki. Ketten dolgoztak egy-egy csapatban, és így irányították hihetetlen ügyességgel a hatalmas földi monstrumokat.

AT-AT vezetők a filmeken túl

Egy AT-AT-t vezetni bonyolult feladat egy nem gép, hús-vér irányítónak. Szimulációs teszteken segítik ezeket a katonákat belerázódni a Birodalom elit páncéljába. Mivel az AT-AT pilóták magasan ültek egy megerősített védelmű pilótafülkében, a normál gyalogos katonák gyakran lenézték, megvetették őket. Azonban ezért a keserűségért nem maradtak “jutalom” nélkül - az AT-AT pilóták kiképzése kiemelten fontos volt, és össztüzet zúdíthattak a frontvonal túlsó felén álló sikeres, de öntelt katonák pofájába, akik gyakran hitték, hogy legyőzhetetlenek.

Habár az AT-AT jól védett pilótafülkéjében nem kellett, a vezetők mégis védőfelszerelést viseltek, nem csak mintegy a csata alapkellékeként, hanem, hogy megvédhessék magukat, ha az ellenség netán betör a lépegető testébe.

A kulisszák mögött

Az AT-AT vezetők páncélja nagyrészt a TIE vadászok pilótáinak páncéljára hasonlít, egy-két kivételtő eltekintve, melyek saját megrendelése készültek, és esetleg színben eltértek.

Coruscant Gárdisták

A filmeken túl

A Birodalom csúcspontján a rohamosztagosok egy elit egysége vigyázta a békét és a rendet a Birodalmi Központban. A Coruscanton és néhány Belső Világon a szigorú rendet a karmazsinvörös ruhájú Coruscant Gárdisták tartották fenn. A szigorú törvényeknek és Palpatine előrelátó politikájának hála, a Coruscant Gárdisták fel voltak hatalmazva, hogy bármiféle rendbontást vagy felkelést elfojtsanak, valamint bármelyik állampolgárt szabadon letartóztathatták, és a rendbontókat vagy Lázadó ügynököket lecsukhatták vagy fogva tarthatták. Ezek a gárdisták nem lesték a küzdelem ígéretét, szigorúan csak rendfenntartó erő voltak.

A Coruscant Gárdisták vörös és fekete páncélja könnyű volt és bélelt, rendkívül erősen ellenállt mindenféle fizikai támadásnak. A fejlett csatairányításnak köszönhetően még tökéletes sötétségben is tudták vezetni egymást. A sisakjukban ezenfelül egy komlink is volt, mellyel kapcsolatot tarthattak társaikkal. Nyomkövetős jelrendszer segítségével az egységparancsnok mindig pontosan tudta, hogy hol vannak a gárdisták. Az parancsnok sisakjának sajátossága volt egy hangvezérlésű kijelző, ami megmutatta katonái helyét.

A Coruscant Gárdistáknak egy Merr-Sonn oldalfegyverük volt, mely tökéletes volt a tömegek szétoszlatására és lázadások leverésére. A fegyver energiája variálható volt: attól függ, hogy halálos vagy csak eszméletvesztést okozó lövést akartak leadni a befogott célpontra. Néhány Coruscant Gárdista olyan Morr-Sonn R-88-as Elnyomót vett, mely egyesítette egy lézerfegyver pontosságát és egy kézigránát hatósugarát.

A kulisszák mögött

A Coruscant Gárdistákat a Birodalom árnyai multimédiaprojekt során tervezték. Kenner tervezett egy olyan Luke Skywalker figurát, mely Coruscant Gárdista páncélban feszített, mintegy kapcsolt áruként a történethez.

Feketelyuk (Blackhole) rohamosztagosok

A filmeken túl

A Galaktikus Polgárháború idején Palpatine egy rejtélyes Feketelyuk fedőnevű ügynöke felbecsülhetetlen értékű adatokhoz juttatta a Birodalmi Hírszerzést. Feketelyuk hatalmas vagyonnal rendelkezett, beleértve egy egész csillagrombolót és a hozzá tartozó személyzetet és pilótákat. Az ő irányítása alá tartozó rohamosztagosok fekete páncélt viseltek, és ez tökéletesen egyezett az ő különleges szeszélyével. Persze a páncélnak ezenfelül egy hasznos újítása is volt. A különleges polimer fokozott érzékelők elleni védelmet nyújtott, így nehezebb volt észrevenni viselőjét.

A Galaktikus Polgárháború alatt Feketelyuk eltűnt, erői pedig beleolvadtak a többi Birodalmi csapat közé. Miután a Birodalom darabjaira hullott az Endori Csata után, számos Feketelyuk rohamosztagos Carnor Jax magánhadseregéhez csatlakozott.

A kulisszák mögött

Az éjfekete rohamosztagosok először 1979-ben tűntek fel Russ Manning egyik napi képregényében. Az EU eme korai szakaszában a Kenner Toys komolyan fontolóra vette, hogy különböző színű rohamosztagosokkal egészíti ki akciófiguráinak választékát, de a Lucasfilm végül úgy döntött, hogy azok nem illenek bele a filmekbe.

Klónkatona-pilóták

Klónkatona-pilóták a filmekben

A klónkatonákat, akiket először a Klónháborúk első, geonosisi csatája alatt vetettek be, teljes mértékben támogatták mind légi, mind földi harci járművek. A Köztársaság támadó repülőinek vezetői különleges képzésben résztvevő klónkatona-pilóták voltak. Páncélzatukon sárga jelzést viseltek, és speciális pilótasisakokat hordtak.

Klónkatona-pilóták a filmeken túl

A klón közkatonák közül páran eltérő képzésen mentek keresztül, s így különböző kiképzésű katonákkal lehetett kiegészíteni vagy megnövelni a hadsereg speciális egységeinek számát. Néhány klónpilótaegység jobban ki volt képezve bizonyos járművek kezelésére. A CT-5 sorozatú pilóták például a Jadthu osztályú szállítóhajók vezetésére voltak szakosítva.

A kulisszák mögött

A klónpilóták sisakjának tervezésénél leginkább a TIE-pilóták és az AT-AT vezetők sisakjának kinézetét használták fel.

Radgárdisták

A filmeken túl

A Birodalom rohamosztagosainak egyik kevéssé ismert, de annál hatékonyabb hadosztálya a Sugárzóna Rohamosztagosok (Radiation Zone Assault Troopers), akik arra lettek kifejlesztve, hogy a leghalálosabb terepeken is elboldoguljanak. Az ólom-polimer alapú módosított páncél akár órákon át is képes volt védelmet nyújtani az 5-ös erejű sugárzási zónában.

Noha minden rohamosztagos páncélja bizonyos fokig ellenállt a sugárzásnak, csak a radgárdistáké volt képes akár hosszan tartóan is védelmet nyújtani ilyen környezetben. A masszív űrgárdista páncél is képes volt megvédeni viselőjét az ilyen halálos energiák ellen, de az ormótlansága miatt gravitáció mellett használhatatlan volt.

A Birodalom akkor vetette be a radgárdistákat, amikor valamilyen olyan értéktárgyat kívánt megszerezni vagy megóvni, ami sugárzási övezetben volt. Néha persze ezek a zónák ellenséges területeken helyezkedtek el. Bevett szokás volt Birodalomnál, hogy a megszerzendő területeket elárasztotta radioaktív anyaggal, hogy így törje le az ellenállást. A Birodalom például ismeri a neutron bombát: bevetésekor a lakosság vagy elpusztul, vagy halálos állapotba kerül, de az épületek, és az infrastruktúra érintetlen marad. A radgárdistákat kirakták a lebombázott területen, akik az esetleges túlélőket lemészárolták, és biztosították a terület védelmét, ha majd a sugárzás pár nap múlva alábbhagy. Az ellenállás a legtöbbször minimális volt, a heves sugárzás megtette a magáét, azonban volt a galaxisban olyan életforma is, amely immúnis az ilyen behatásokra, és ezek bizony kemény ellenfelek voltak a tapasztalt radgárdistáknak. A modern fegyverek kevésbé álltak ellen a radioaktivitásnak, ezért a rad-katonák tipikus fegyvere a vibropenge, az energialándzsa, és a gránát volt. Lézerfegyverük erősebb volt, mint a normál rohamosztagosoké. Minden radgárdista részt vett verekedési és robbantási gyakorlaton.

A radgárdisták alapfelszereléséhez különböző túlélő-felszerelések tartoztak, mint például sugárzás elleni tabletta, gyógyító injekció, sugárvédett sátor, víztisztító és persze sugárzásmérő. Páncéljuk ezenfelül védelmet nyújtott a biológiai és vegyi támadások ellen.

Rohamkommandók

A filmeken túl

A rettegett rohamkommandó volt a Birodalom válasza a Lázadó Szövetség egyre sikeresebb győzelmeire, melyet gerillataktikájuknak köszönhettek. A Lázadók korai győzelmei a Galaktikus Polgárháborúban arra kényszerítették a Birodalmat, hogy felülvizsgálják néhány módszerüket. Habár a megsemmisítő túlerő és a brutális harcmodor a legtöbb helyzetben elegendőnek bizonyult, ezúttal a Birodalom belátta, hogy jobban fókuszált erőkre van szüksége.

Crix Madine, a Birodalmi Hadsereg egy tisztje, pontosan ebből a célból fejlesztette ki a rohamkommandót. Noha Madine történetesen a Szövetség oldalára állt, a rohamkommandó kiképzése távozása után is folytatódott. Csak a rohamosztagosok legjobbjait vették be ebbe az intenzív kiképzésbe, és a rohamkommandó fontos szerepet játszott a háború végének szempontjából. Ennek ellenére a Lázadók Speciális Erői nem ismerték fel elég korán ügyességüket és tehetségüket.

Míg a normál rohamosztagosok feladatai a területek növelésében kimerülnek, addig a rohamkommandósok kifejezetten a Lázadók támadásai ellen, ostromlásra, “kifüstölésre” és szabotálásra lettek kiképezve. Negyven katona tartozik a rohamkommandó egy egységébe. Általában ezek negyede a normál kommandó, míg egy másik negyed a rohamcsapat, mely jármű és tüzérségi kiképzésen is részt vett. Egy másik negyed a szabotálásban, a pusztításban és a lopakodásban különösen jó, és végül az utolsó, a technikusi negyed arra figyel, hogy semmilyen technikai probléma nem léphessen fel, vagy az utánpótlás ne késsen.

A fekete rohamkommandós páncélzat alapjául a könnyűsúlyú rohamosztagos-járőrök páncélja szolgált, de ezt bevonták egy polimerréteggel, mely elnyelte a fényeket, és a különböző szenzoros érzékelők energiáit.

Sivatagi gárdisták

Sivatagi gárdisták a filmekben...

A Birodalom világok ezreit olvasztotta magába, de ezzel együtt felmerültek az éghajlati és terepbeli problémák. A rohamosztagosokat kifejezetten azzal a céllal fejlesztették ki, hogy az ilyen szélsőséges körülmények között is megállják helyüket.

A sivatagi gárdista olyan rohamosztagos, mely a sivatagra van felkészítve, módosították páncélját és felszerelését, hogy hatékonyabban el tudja végezni a nehéz feladatokat a Tatooine kopár felszínén. Habár páncélzatuk külsőre hasonlít a hagyományos rohamosztagosokéra, belül azonban a sisak és a páncél egyaránt tartalmaz egy hűtőrendszert, ami megpróbál védelmet nyújtani az irgalmatlan hőség ellen.

A rohamosztagosok eme fajtáját Lord Darth Vader is bevetette, hogy megvizsgáltassa a Tatooinera zuhant megszökött mentőkabint, ami egyenes előzménye volt a Yavini Csatának, ahol szintén bevetették a sivatagi gárdistákat. Nehézfegyverzetük, életmentő felszerelésük volt, valamint rangjelzést viseltek vállukon.

... a filmeken túl...

A sivatagi gárdisták legfőképpen a normál rohamosztagosokra hasonlítottak, kivéve, hogy további képzést is kaptak a speciális felszín miatt. Páncéljuk tartalmazott egy lézerellenálló külsőt, és egy hővisszaverő bevonatot, hogy könnyebb legyen testük hőmérsékletének szabályozása. Sisakjuk tartalmazott egy automata üvegsötétítőt, egy komlinket és egy légszűrőt.

Mivel a sivatag gyakorlatilag sehol nem tartalmazott vizet, ezek a rohamosztagosok úgy voltak kiképezve, hogy elviseljék a magas hőmérséklettel járó viszontagságokat. Ezeket a katonákat szintúgy elküldhették akár esős, meleg trópusi helyekre is, köszönhetően hűtőberendezésüknek, valamint vízkészletüket is könnyen módosították az ilyen fajta területekhez.

Mivel ilyen környezetben járműveik könnyen elromolhattak, ezért gyakran a helyi lakosokat “kérték meg” a fuvarra.

A Tatooine-ra küldött speciális különítményük volt a Sivatagi Homok egység, melyet a rangidős DSS-0956 vezetett. Minden Sivatagi Homok katona kapott egy-egy nehéz lézer-karabélyt (nem súlyra), egy hosszútávú komlinket, valamint étel- és italcsomagokat.

A sivatagi gárdista tisztek színes rangjelzést viselnek. Egy rohamosztagos őrmester rangjelzése fehér, míg egy közkatonáé fekete. A szakaszvezetők, akik hét gárdistának parancsolnak, narancssárga jelzést hordanak vállukon.

... és a kulisszák mögött

Míg néhány forrás ezt a páncélzatot, mint kifejezetten a sivatagi gárdisták által használtat tünteti fel, addig mások a hátizsákot és válljelzést a magasabb rangú rohamosztagosok között általánosan használtnak említik.

Sötét gárdisták

A filmeken túl

Mint a Klónháborúk veteránja, Rom Mohc tisztában volt a harci droidok előnyeivel és hátrányaival egyaránt. A Birodalmi hadsereg hadvezéreként ő irányította a sötét gárdista projektet, melynek során létrehozták a rohamosztagosok egy továbbfejlesztett fajtáját.

A nagyra törő projekt folyamán először próbadroidokat hoztak létre, melyek bizonyították Mohc terveinek helytállását. Az Első Fázisban a sötét gárdisták kinézete még befejezetlen volt, egy csupasz fémcsontváz voltak csupán, egy “tartós ötvözet”, leginkább a Groomas holdjairól. A gárdista egy hatalmas humanoid volt, borotvaéles pengével, és karra szerelhető pajzzsal. Programozásuk kezdetleges volt, harcuk a csatában esztelen vérengzés.

A Második Fázisban a gárdista már sokkal kifinomultabb volt, és egy, a rohamosztagosokéra hasonlító fémszürke páncélt viselt. Ezek a masszív automata katonák szerfelett fürgék voltak, és fegyverük jellemzően plazmaágyú és nagytávolságú robbanórakéta volt. Felszerelésükhöz tartozott egy repulzoros csomag, és egy manőverező-egység.

A sötét gárdista Harmadik Fázisa volt a végső és legerősebb modell. Csak egyvalamiért éltek: hogy szolgálják Mohc Generálist. Egy ilyen hatalmas páncélos szörnyeteg önállóan is képes volt cselekedni, de használhatták páncélozott “szolgaként” is. Hatalmas karjain egy halálos csomag is helyet kapott, mely biztosította a soha ki nem fogyni látszó rakéták áradatát.

A sötét gárdistákat nem sokkal a Yavini Csata után vetették be először, a gyanútlan Szövetség kifüstölésére a Tak Bázisról. A Birodalom hiperűrkapszulákon indította útnak a droidokat, hasonlóképpen a kutaszdroidok kilövéséhez. Az embertelen katonák az ellenállás ellenére elfoglalták és elpusztították a Lázadók Talay-i bázisát. A Szövetség megbízásából az új, veszélyes harcosok felbukkanása miatt Kyle Katarn kezdett nyomozásba. Sikerült lelepleznie a sötét gárdista projektet, valamint fényt derített a Mohc Generális hajóján, az Arc Hammeren folyó termelésre is.

Katarn feljutott az Arc Hammerre, és sikerült megsemmisítenie a hatalmas hajót. Az Uralkodót természetesen felbőszítette  az Arc Hammer elvesztése, mert a hatalmas energiák, melyeket a rohamosztagosok fejlesztésébe öltek, mind hiábavalónak bizonyultak, ezenfelül Mohc még a terveket is magával vitte a sírba.

A kulisszák mögött

A sötét gárdisták a LucasArts első Sötét Erők játékához lettek fejlesztve. Ők csak az egyik EU-s (Expanded Universe) ötlet a sok közül, amely végül is megvalósult akciófiguraként.

Tengeri gárdisták

A filmeken túl...

Mikor a Birodalomnak az általa meghódított vízi világok valamelyikén szüksége volt valamire, általában egy speciális csoportot, a Vízi Rohamosztagosokat (Aquatic Assault Stormtroopers), ismertebb nevükön a tengeri gárdistákat vetette be.

A normál technológiái közül a Birodalom számosat vízi körülményekhez is alkalmassá tett, beleértve a vízi helyőrségeket, a már szokásos TIE-csónakokat és persze az AT-AT úszókat. A tengeri gárdisták páncélját a felderítők könnyűsúlyú páncéljáról mintázták. Ez a kétrészes testvédő védelmet nyújtott a hőmérsékleti szélsőségek és a mérgező víz ellen.

A páncélzat hajlékonyabb volt, mint a normál rohamosztagosoké, és a vízben segített megőrizni a katona fürgeségét, sőt, akár még javíthatta is azt. A gárdisták úszótudományát kiegészítette még egy hátra szerelt repulzor-hajtómű, valamint egy szintén repulzoros, úszóhártyás csizma. Mivel a lézerkarabély víz alatt nem volt alkalmazható, ezért a tengeri gárdisták egy lézerfegyver/szigonypisztoly keverékpuskát viseltek alapfegyverként.

A tengeri gárdisták alapfelszerelése a következőket tartalmazza: nagyfeszültségű vezetéket, kampós horgokat, lézerenergia-töltőket, ion-jelzőrakétákat, élelmiszer csomagokat, pótcomlinket, gyógyszercsomagokat, légszűrőket, és sűrített levegőt a buboréksátrakhoz.

... és a kulisszák mögött

A tengeri gárdistákat az eredeti Star Wars Szerepjáték Csata az Arany Napért című kalandmoduljához fejlesztették. Aztán a vízi rohamosztagosok páncélja feltűnt a Marvel képregénysorozatban, mikor a Birodalomnak érvényre kellett juttatnia rendjét az Iskalon bolygón.

Űrgárdisták

Az űrgárdisták a filmeken túl

A legnehezebb páncélzatú és fegyverzetű rohamosztagosok a Birodalomban a Zero-G Rohamosztagosok, közismertebb nevükön az űrgárdisták. Ezek az elit katonák olyan erejű páncélzatot viselnek, mely egy könnyű tank tűzerejével ruházza fel őket. Mivel a normál rohamosztagos-páncél nem nyújtana megfelelő védelmet az erős vákuum ellen, csak ezeket a katonákat képzik ki az űrharcra.

Az űrgárdisták a magasabb rend leghalálosabb csapata, kivéve persze Birodalmi Császári Testőröket. Elsődleges feladatuk az ellenség hajóit sértetlenül elfogni, és a lázadó bandát leverni. Általában negyven űrgárdistából áll egy egység. Egy ilyen osztag egy elszánt rohammal akár egy nagyméretű hajót is el tud foglalni.

Páncéljuk úgy működik, akár egy önálló űrhajó és támadójármű. Egy űrgárdista általában egy normál rohamosztagos felszerelését viseli, és ha felveszi erősebb páncélját, magasabb lesz, mint két méter, és kétszer olyan széles, mint egy normál ember. E miatt a drabális külső miatt “sétáló tankoknak” is nevezik őket.

Erőteljes páncéljukhoz erőteljes fegyverzet is tartozik. Páros vállról indítható és hátra szerelhető rakétavetőjük van, mely képes robbanó- és kábító gáztölteteket is kibocsátani. Jobb kesztyűjükön egy erős lézerágyú van, míg baljukon egy kisméretű protontorpedó-indító található. A kesztyűn van még egy lézervágó és egy kis forgó karmantyú, amelyek lehetővé teszik, hogy az űrgárdista behatoljon egy hajó páncélozott testébe.

Az űrgárdista páncél túl ormótlan a bolygók gravitációjában való mozgáshoz. Évekkel később készült az űrgárdista páncélnak egy olyan változata, mely elődjénél sokkal mozgékonyabb és manőverezhetőbb volt.

Űrgárdisták a kulisszák mögött

Az űrgárdistákat a játékosok félelmetes ellenségeinek szánva fejlesztették ki az eredeti Star Wars szerepjátékhoz. Ezt először a Star Wars Forráskönyvben (Sourcebook) írták le 1987-ben, és illusztrációval együtt először 1989-ben, a Birodalmi Forráskönyvben jelentek meg. Ez a verzió volt az alapja a Super Nintendora megjelent Super Star Wars nevű játék pályavégi főellenségeinek.

1991-ben Timothy Zahn használta mintegy fenyegetésként az űrgárdistákat a Thrawn regénytrilógiájában. A kiegészítő forráskönyvek az űrkatonák páncélját némileg másképp mutatták be. Mikor a Dark Horse Comics a Birodalom Örököseit képregénysorozattá alakította, az illusztrátorok egy teljesen új űrgárdista páncélt rajzoltak, mely később az EU-s (Expanded Universe) akciófigura-termelés alapjául szolgált.